“A My Fair Ladyt én választottam, imádom” – Radó Denise rendezésében érkezik a musical Békéscsabára

2018 május 15. kedd, 12:25

A Békéscsabai Jókai Színházban május 18-án mutatják be a My Fair Ladyt.

A világ egyik legnépszerűbb musicaljét George Bernard Shaw Pygmalion című színművéből és Gabriel Pascal filmjéből adaptálta az eredeti produkció rendezője, Moss Hart.

Radó Denise rendező a műfajról és a darabválasztásról Niedzielsky Katalin interjújában is mesélt.

“A My Fair Ladyt én választottam, imádom. Úgy gondolom, minden rendező álma, aki zenés darabokat visz színre, ez a darab. Ezért nagyon boldog voltam, amikor Balázs Péter felkért Szolnokon. Sok prózai művet is megrendeztem, de valóban imádom a zenés színházat. Győrben nőttem fel, állandóan ott voltam a színházban a szüleimmel, és vasárnap délután operett ment, zenés darab. A másik ok: nekem nagyon fáj, hogy a mai fiatalok régimódi műfajnak, giccsesnek, olcsó sikernek tartják a musicalt. Meg kell nekik mutatni, hogy igazi értékről van szó, persze ehhez olyan színészek is kellenek, akik ezt elhitetik a közönséggel. Mindig is fontos volt nekem, hogy eredeti legyen a rendezés, kétszer ugyanúgy nem akarom megcsinálni az előadást, az nekem nem kihívás, nekem öröm mást csinálni, nem akarok kész művel turnézni körbe az országban” – árulta el.

Radó Denise

A rendezői ars poetica ecsetelésekor Radó Denise még az olvasópróbán kiemelte, hogy nemcsak Eliza, hanem Higgins fejlődéstörténetét is fel akarja mutatni. Vajon miért tartja ezt fontosnak?

“Jellemző, hogy a férfiak a hölgyekből általában azt veszik észre, ami nekik kell. Tisztelet a kivételnek, de az igazság az, hogy a nők nem egyenrangúak, a gyerek-, anyaviszony bonyolult, és nekünk fontos a színpadról nemcsak érzelmeket közvetíteni, hanem el is gondolkodtatni a nézőket, a férfiak figyelmét felhívni erre a problémára. Higgins professzornak elkezd dobogni a szíve. Ismert a régi ókori legenda a görög szobrászról, aki megalkotta művét, és beleszeretett a megformált nőbe. Pygmalion azonban nemcsak tökéletes, hanem saját lelke, öntudata is van, amihez a férfinak is alkalmazkodnia kell, csak úgy érdemes élni, csak úgy teljes a szerelem, ha kölcsönösen elismerik egymást. Higgins először saját sikerének könyveli el Eliza fejlődését, de a lány nem boldog, akkor döbben rá, hogy az élet nem teljes másik nélkül.” – fűzte hozzá a rendező.

Hogy minek köszönheti ez a darab példátlan sikerét? Talán, hogy a szövegkönyvet író Alan J. Lerner lényegében megtartja a fanyar Shaw-i színpad- és nyelvkezelést, így kerüli el, hogy cukrozottá váljék a történet. Ehhez a fanyarsághoz adja hozzá remek zenéit Frederick Loewe; a musicalben megszólaló dalok egytől egyig telitalálatok.

A My Fair Lady alkotói a Művészbejáróban is meséltek a produkcióról:

Darabtörténet:

Mielőtt a világ egyik legnépszerűbb musicaljéről beszélnénk, egy pillanatra kalandozzunk vissza az időben. A My Fair Lady ugyanis G. B. Shaw Pygmalion című drámájának a zenés változata. Aki ismeri Shaw drámai világát, az tudja, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint a szirupos történetek színpadra állítása. Mitológiai kiindulópontja Pygmalion, a görög szobrász volt, aki beleszeret egy általa megformált nőalakba, és kérésére Aphrodité, a szerelem istennője életet lehel a szoborba. Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy összeálljon bennünk a kép, a történet megtalálható Ovidius Átváltozások című művében. Illetve még azt is, hogy Shaw a saját korában játszódó történetet farag a mitológiai alapanyagból.

A Pygmalion, így az abból készült zenés darab, a My Fair Lady középpontjában is az átváltozás áll tehát, mint a mitológia, esetünkben az emberi létezés, csodája.

A történet egyszerű, és rendkívül szórakoztató mind darab, mind musical formájában. Lizát, a kis virágoslányt az eső behajtja egy eresz alá, ahol a véletlen – vagy a sors – éppen Higgins nyelvészprofesszor és Pickering ezredes mellé sodorja. A két férfi – régi, kipróbált barátok – nem feltétlenül gentlemanokhoz illően, fogadást köt Lizára, melynek lényege, hogy Higgins, a megrögzött agglegény pár hét alatt az erős tájszólással és rossz grammatikával beszélő, közönségesen viselkedő lányból tökéletes „nyelvi megjelenésű” hölgyet farag. Megszokott öltözékének elvesztése, illetve a nyelvi órák lelketlen szigora nem kevés megaláztatással jár a lány számára, amit azonban a zene és a Shaw-i szellemesség rendre fel tud oldani. (A darab szövegkönyve csak lényegtelen elemekben tér el a Shaw-i műtől.)

Oldás lehet az is, hogy a nézőtér együtt szurkol a lánynak, akár Higgins ellenében is, hogy sikerüljön felnőnie a túlzottan is nagy feladathoz, hiszen ha győz, győzelme valójában a professzor fölötti győzelem, tudatában annak, hogy átváltozása nem kevés áldozattal és személyiségének a részbeni feladásával jár. És Liza győz, egy egész úri társaságot sikerül „megtévesztenie” azzal, hogy ő született úrinő, egy igazi lady. De a győzelemből Higgins nem kíván részt adni neki, saját magának kebelezi be a sikert. Liza megérti, hogy ő csak egy emberi kísérlet tárgya volt, ezért elhagyja a professzor házát. Ekkor azonban Higginsnek is szembe kell néznie egy átváltozással: a megrögzött agglegény a nyelvórák során beleszeretett Lizába – az „általa formált nőalakba”.

My Fair Lady olvasópróba – Papp Barbara, Szomor György, Bartus Gyula, Fodor Zsóka, fotó: A-Team/Lehoczky Péter

Alkotók és szereplők:

Higgins nyelvészprofesszort a Nádasdy Kálmán-díjas Szomor György, Elizát, a virágáruslányt Papp Barbara, Pickering ezredest a Jászai Mari-díjas Bartus Gyula játssza. Mrs. Higgins-ként Somfai Évát, házvezetőnőjeként Fodor Zsókát láthatja a közönség, Eliza apja, Doolittle Katkó Ferenc, Freddy Balázs Csongor lesz, de szerepet kap mások mellett Nagy Erika, Ragány Misa, Hodu József, Galambos Hajnalka és az egész Színitanház korábban végzett, illetve mostani hallgatói. Fellép a Folk & Roll formáció, énekkar, a színházi zenekar, vezényel Gulyás Levente és Rázga Áron. A díszlet- és jelmeztervező Húros Annamária, koreográfus a Harangozó Gyula-díjas Sebestyén Csaba.

Forrás: Niedzielsky Katalin/Békéscsabai Jókai Színház, Színház.org

 

 

 
 

Kapcsolódó anyagok