“A ráncainkat kellő komolytalansággal is lehet szemlélni” – Interjú Náray Erikával

2018 október 13. szombat, 7:00

A Játékszín idei évadának első bemutatója a Menopauza című musical, melyet Tallós Rita állított színpadra. A New York-ba vetődött, vidéki háziasszony szerepében Náray Erikát láthatják, akivel a darab amerikai sikeréről, egy érzelmes próbafolyamatról és arról is beszélgettünk, annál nagyobb bajunk sose legyen, mint hogy klimaxolunk…

Annyi témát, tényt kezeltünk tabuként az elmúlt évtizedekben amiről ma már bármilyen fórumon beszélhetünk: akár a szülés utáni depressziót, az azonos neműek szerelmét és persze a klimaxot is, de ez utóbbi még mintha mindig ingoványos talaj lenne. Vajon miért?

– Szerintem egyrészt azért, mert a korosztály akiket érint, nem biztos, hogy mindig hallatja a hangját, másrészt most jutottunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjenek kinyílni azok, akik a ‘60-as, ‘70-es években voltak fiatalok. Számomra azonban teljesen természetes, hogy beszélünk róla, csodálkoztam is azon, hogy mindenkinek a tabutéma jutott eszébe a darabról. Most, hogy a próbák alatt belelátok és ebben élek, azt érzem, hogy mégis csak ez a világ rendje és úgy vélem rengetegen kiegyeznének azzal, ha ez lenne a legnagyobb bajuk. Boldogan klimaxolna az, akinek sokkal súlyosabb egészségügyi problémája van, és azt hiszem borzasztóan szerencsés vagyok, hogy azon rágódhatom, miért nem ugyanolyan a komfortérzetem mint 20-30 évvel ezelőtt. Ez klasszikusan olyan probléma, amivel azért meg lehet küzdeni.

Náray Erika / Menopauza a Játékszínben / Fotó: Juhász G. Tamás

Ehhez a témához csak humorral lehet nyúlni?

– Pont ugyanúgy, ahogy az életben mindenhez. Felfoghatjuk szörnyűségnek de akkor saját magunkkal tolunk ki. Ha viszont tudunk rajta nevetni – és persze minden máson is – akkor a legjobb orvosság ebben az esetben is a végletekig elmenő humor. Valahányszor nehézséggel küzdöttem az életemben, onnan tudtam, hogy lesz megoldása és kilábalok belőle, hogy az első morbid mondat a témával kapcsolatban őrülten vicces is volt egyben. Nyilván az évek múlását, hogy kellő odafigyeléssel hosszú évtizedekig szinten tudjunk tartani egy kellemes életszínvonalat, komolyan kell venni, de azt, hogy hány ráncunk van és kicsit levegő után kapkodunk egy lépcsőzés után, nos, ezt már kellő komolytalansággal is lehet szemlélni.

– A Menopauza a tengerentúlon óriási siker, a témája és a slágerei tehát tényleg rátaláltak a nézőkre.

– Képzeld, a Pozsonyi Pikniken összefutottam egy amerikai-magyar családdal, akik a Menopauza plakátja előtt álldogálva rákérdeztek, hogy ez az A Menopauza? Kiderült ugyanis, hogy az amerikai hölgy a férjével négy városban, négyféle feldolgozásban, szereposztással is látta már és halálosan imádta, tényleg irgalmatlan siker kint és nagyon örült, hogy itthon is bemutatják. 100%-osan amerikai találmány 28 dal köré egy laza prózai színdarabot írni, de az, hogy milyen számok köré készül kerettörténet, az már nyilván változott mire ideért, hiszen figyelembe kellett venni az adottságainkat, pl. hogy nálunk milyen dalok voltak aktuálisan slágerek. Amerikában rengeteg olyan country szám szólt a ’80-as években is, amit mi nem ismerünk, míg itthon pl. óriási siker volt a Baccara Yes Sir, I Can boogie című dala. Ilyen értelemben Magyarországra szabták a darabot.

Náray Erika, Hernádi Judit, Tóth Enikő, Szulák Andrea / Menopauza a Játékszínben / Fotó: Juhász G. Tamás

Milyen hangulatban teltek a próbák?

– Vegyes. Imádom amikor valaki azt nyilatkozza, hogy minden csodálatosan alakul a próbák alatt, de miért is lenne így? Egyik nap csodálatos, a másik nap nem, harmadik nap küszködsz, negyedik nap szárnyalsz, ötödik nap összeesel, hatodik nap még a hegyet is eltolod, hetedik nap mindenkit a falra tudnál kenni és így tovább. Nem is értem a szalagcímeket arról, hogy mi történik ha hat nőt összezártak… – minden próbafolyamat hasonló, ez nem női partner függő, ilyen a színház. És ez szükséges is ahhoz, hogy a végén egy olyan darab szülessen, ami minden értelemben vállalható a részünkről. Szerintem itt nem is az a kérdés, hogy ez az előadás sikeres lesz –e, a jegyek ugyanis anélkül elfogytak, hogy egy kockát láttak volna belőle a nézők. A kérdés inkább az, hogy jó ill. nagyon jó lesz -e. Nem fogadhatjuk el a tényt, hogy bármit csinálunk is, tulajdonképpen egy sikeres produkció születik, a feladat és a kihívás inkább abban rejlik, hogy ha már ilyen klassz helyzetből indul a produkció, akkor igazán jó legyen, mert óriási az elvárás.

Ennyi világsláger nem viszi el önmagában a show-t?

– Miért?  Rosszul is el lehetne énekelni. Jó, hogy ezeket a dalokat nem kell bevezetni mert már az első taktus után mindenki felismeri Vaya Con Dios, Tina Turner, Stevie Wonder, Blondie, vagy a Baccara slágerét, de ott szól a füledben az eredeti, és ettől magas a léc.

Náray Erika / Menopauza a Játékszínben / Fotó: Juhász G. Tamás

– Férfiaknak is való?

– Abszolút, bár úgy él a köztudatban, hogy a nők klimaxolnak, na de a férfiak is! Csak mások a tünetei maximum. Egyébként a férfiak is jól szórakoznak a mi butaságainkon, a problémáinkon, ez nem egy kizárólag nőknek szóló előadás, bár biztos vagyok benne, hogy mégis ők lesznek többen a nézőtéren, de az esetek nagy százalékában, témától függetlenül így van ez a színházakban.

– A musicalben négy különböző karakter, négy vadidegen nő találkozik véletlenül New York-ban. Te kit alakítasz?

– A pennsylvaniai háztartásbeli nőt játszom, akinek mindenről megvan véleménye. Aranyos, jószándékú, de megállás nélkül beszél, ráadásul ő az aki elkísérve a férjét, vidékről érkezik az alig ismert New York-ba és betéved a világ egyik legpatinásabb áruházába, ahol tátja a szemét-száját, zavarban van, de nem csöndben… A filmsztárnak, a vega-bio hippinek vagy az üzletasszonynak ugyanakkor a terep nem ismeretlen.

Hernádi Judit, Szulák Andrea, Tóth Enikő, Náray Erika / Menopauza a Játékszínben / Fotó: Juhász G. Tamás

– Az amerikai filmekben is imádják a vidéki lány New York-ban karaktert.

– Hiszen van Amerika és van New York, a kozmopolita város. Éltem ott négy hónapot, tényleg egy nagy olvasztótégely, New York-hoz képest minden vidéki.

– Hogy telnek az utolsó napok a premier előtt?

– Összpróbázunk, javítunk, megérkezett a jelmez, kellék, díszlet és ez sok mindent felforgat, tulajdonképpen minden új a színpadon. Remélem, hogy nagyon jó lesz!

Vass Kata / Színház.org