“Érvényes, hiteles és maradandó alkotást kell színpadra állítanunk” – Interjú Szente Vajkkal a Liliomfiról

2019 március 18. hétfő, 7:14

Március 23-án ismét új magyar musicalt mutat be a Madách Színház. A Liliomfi című romantikus zenés komédiát Szigligeti Ede műve alapján a Jászai Mari-díjas Szente Vajk írta, akivel a nagyszerű történetről, a generációk közötti állandó csatáról, Makk Károlyról és arról is beszélgettünk, vajon kinek az ötlete volt zenés színpadra adaptálni a Liliomfit.

Nemzeti ünnepünk alkalmából idén Jászai Mari-díjat kapott Szente Vajk / fotó: Facebook

-Egy évvel ezelőtt azt mesélted, a munka mellett nincs igazán időd másra. Szellősebb lett az életed azóta?

-Nem igazán, de ez nem baj, mert jól vagyok, több darabot is rendeztem. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt fél évben az Apácashow-ra 91 ezer néző váltott jegyet és arra is, hogy a darab jogi képviselője azt mondta: a mi előadásunk ’szíve’ messze nagyobb más országok produkciójánál. Az elmúlt egy évben a József Attila Színházban színre vittük új magyar zenés vígjátékként a Vesztegzár a Grandhotelben c. Rejtő művet és hamarosan érkezik a Liliomfi, amely nagyszabású misszió lesz a részünkről. Szigligeti Ede a XIX. század nagy hatású szerzője volt, de ezt a művét szerintem az ’50-es években forgatott filmjével Makk Károly tette felejthetetlenné – megjegyzem szenzációs film, nagyon szeretem.

-Nem félsz, hogy a musicalt ösztönösen a filmhez hasonlítják majd?

-Amikor a Meseautóból készítettünk színpadi adaptációt a Madách Színházban, már tapasztaltuk, hogy ez igazából erényként és segítségként funkcionál a darabírás kapcsán. A nézők valójában kíváncsian ülnek be az előadásra és nem az jár a fejükben, hogy a filmhez képest milyen a produkció. Fontosabb, hogy ismerős számukra a cím, tudják mennyire lesz befogadható a téma és nekünk ehhez képest kell új színházi formát létrehoznunk. Természetesen Szigligeti Ede színdarabjának mentén halad a musical. Ez egy nagyszerű történet a szerelemről, arról, hogy mennyire vagyunk biztosak abban, vajon a másik is ugyanúgy szeret –e minket, mint ahogyan mi szeretjük őt. Liliomfi azért is változtatja ’arcát’, a karakterét, hogy megtudja, Mariska szerelme olthatatlan –e. És ebben segíti a tehetsége, fantáziája. Nem titok, hogy a szerepet kifejezetten Nagy Sándornak írtam, akiről az elmúlt években azért kiderült, hogy az átalakulások művésze.

Liliomfi próba / fotó: Madách Színház

-A történet rengeteg izgalmas szituációt rejt, sok benne a helyzetkomikum és ahogy említetted, az átváltozások, a bohózati elemek.

-Sőt, ez annyira igaz, hogy egy 15-20 perces bohózati rész is szerepel az előadásban, ami pontosan ugyanúgy funkcionál mint egy klasszikus farce.

– Makk Károly filmjéről a régi idők hangulata és világa jut eszünkbe. De milyen lesz a zenés Liliomfi? Mennyiben lesz mai a történet, a látvány?

-A történetet a XIX.században tartom, a kort alkotótársaimmal a saját filterünkön keresztül szemléljük, a műfaj saját szabályrendszerével készülő musical stílusát tekintve pedig újromantikus lesz. Kicsit olyan, mintha ráfújnánk az eredeti témára a XXI.század szelét.

-„Meddig megyünk el a boldogságunkért? A szülők nemzedéke hogyan próbálja meghatározni az életünket?” – teszitek fel a kérdést a musical ajánlójában.

– Nem véletlenül emeltem ki…

-Gondoltam.

-Mert ez a történet a generációk csatája is egyben, melyben egy professzor szeretné ’összehozni’ nem rokon gyámfiát és gyámleányát. Ők azonban tudtukon kívül egymásba szeretnek, és valójában a céljuk ellen harcolnak végig. A fogadós, és lánya története egy másik szálon rávilágít arra is, hogy a fölöttünk lévő generáció miként szeretné meghatározni az életünket – miközben létezik egy saját víziónk arról, ahogy szeretnénk boldogulni.

-A generációk közötti csata számomra talán a legizgalmasabb kérdés…

-A konokság, amivel az idősebb generáció meg akarja határozni a fiatalabbak életét, versus is vonatkozik, bármiről is legyen szó. Ha Liliomfi és Mariska hallgatna a szülőkre, akkor a 15. percben legördülne a függöny, mert rájönnének, hogy őket egymásnak szánták.
Nem biztos tehát, hogy az idősebbek bután látják a jövőnket…

Liliomfi próba / fotó: Madách Színház

-De erre mindig rájövünk, csak néha későn.

-Kicsit erről is szól ez a történt és arról, hogy meddig megyünk el a boldogságunkért. Liliomfi tulajdonképpen a nagy udvarlásban észre sem veszi, hogy megsebzi azt, aki számára a legfontosabb. A történet izgalmas fordulatokat tartogat, melyben egy idő után a lány azt hiszi, hogy a fiú másvalakit szeret.

-Jól bevált csapattal, mások mellett Bolba Tamással, Galambos Attilával, Kovács Yvette Alida jelmeztervezővel dolgozol. Mesélted, olyan mintha kitalálnátok egymás gondolatait.

-Nagy szívvel, lendülettel írtuk a zenés játékot, nagyon jó és szép a témája, ráadásul iszonyatosan vicces. A színészek csapata is zseniális, Szerednyey Béla pl. Szilvai professzor bőrébe bújik, Magyar Attila Szellemfit alakítja.

-A Liliomfiban két fiatal színésznő, Jenes Kitti és Kovács Gyopár is bemutatkozik a Madách Színházban. Hogy találtál rá a tökéletes Mariská(k)ra?

– Mindkettőjükkel találkoztam a Sun City válogatásán a Magyar Színházban, Gyopár játszik a kecskeméti Beszélő köntös c. musicalemben, Kitti pedig az Apácashowban alakít fontos szerepet.
A lányok remekül beilleszkedtek egyébként az évek óta együtt dolgozó csapatba. Nagy dolog Mariskát játszani és valójában a színpad igazolja is őket.
De be kell vallanom, a fiatal szereplőket castingolni kell. Sok tehetséges fiatal színész van, de nagyon nehéz megtalálni azokat, akik a zenés színház minden elvárásának magas szinten megfelelnek. Mi szerencsére megtaláltuk a legjobbakat!

-Lehetne ezen változtatni?

-Hát persze, hogy lehetne… És kell is.

-Lenne erre ötleted?

-A Kaposvári Egyetemen kiegészítő tantárgyként tanítok Cseke Péter osztályában zenés mesterséget és egyértelművé vált számomra, hogy 20 éves koruk elején a fiatalok mennyire befogadóak. A Pesti Magyar Színiakadémián is tanítok, ahol Polyák Lilla és Túri Lajos a partnerem, és amit az erőnk enged, megtesszük. A zenész színházat szerintem nem úgy kell elképzelni mint a színház ellentettjét. Ez a színház egyik válfaja. Hosszútávon okosan és kidolgozottan kellene az oktatást szervezni, és még fiatalabb korban el kéne indítani a képzést.

Liliomfi próba / fotó: Madách Színház

-Mennyire inspirál, hogy olyasmit alkoss, ami annak előtte még nem volt? Történetesen egy új darabot?

-Azt hiszem, hogy egy olyan érvényes, hiteles és maradandó alkotást kell színpadra állítanunk, mint amilyen az ’50-es években a film is volt. A musicalben a Szigligeti-darabhoz képest a saját fordulataim szerepelnek, nem a film köszön vissza benne.

-Régóta dédelgetett álmod volt a Liliomfi zenés adaptációja?

-Igen. Óriási kedvencem a film és szerencsére többször találkoztam Makk Károllyal. Büszke vagyok rá, hogy nagy szeretettel és örömmel nézte az előadásaimat. A szőke ciklon című darabomért ő maga nyújtotta át egy fesztiválon a legjobb rendezésnek járó díjat. Sokat beszélgettem vele színházról, filmről, a Liliomfi színpadi adaptációjáról, mely támogatásra lelt később Szirtes tanár úrtól is, aki szintén nagyon kedveli a munkásságát. Szirtes Tamás említette először, hogy mit szólnék hozzá, ha színpadra vinnénk a Liliomfit. Akkor árultam el neki, hogy az első három kedvencem között szerepel a mű és a válaszom kizárólag igen lehet. Makk Károllyal addigra már túl voltam a távoli jövőt felvázoló beszélgetéseken is, de sajnos ő ma már csak fentről figyel. És remélem a rendezésem tetszeni fog neki – ígérem, ezért mindent elkövetek.

A Liliomfit március 23-án mutatják be a Madách Színházban, a főszerepet Nagy Sándor alakítja, a további szerepekben Szerednyey Béla, Magyar Attila, Serbán Attila, Barabás Kiss Zoltán, Barát Attila, Jenes Kitti, Kovács Gyopár, Ladinek Judit, Dobos Judit, Tóth Angelika és Berényi Dávid látható.

Az előadást Szente Vajk rendezi, a koreográfiát Túri Lajos jegyzi, a díszletet Rákay Tamás, míg a jelmezeket Kovács Yvette Alida tervezi.

Vass Kata / Színház.org