“Művészete meghatározó volt számomra” – Interjú Horányi Julival a Cserháti-estről

2019 április 09. kedd, 7:00

Április 18-án a Cserháti Zsuzsa életét feldolgozó koncertszínházi előadás, a „Boldogság” új formában lesz látható az Orfeumban. Horányi Juli, a „Boldogság” megálmodója arról mesélt, hogy az ötlet megszületésétől milyen út vezetett addig, hogy a vacsoraszínházi estek keretén belül az Orfeum színpadára állhat. Az alkotók azzal a különleges szándékkal alakították át az előadást, hogy olyan intim és érzéki hangulatot teremtsenek, amelyben Cserháti munkásságának jelentős részét töltötte.

Horányi Julival, az est főszereplőjével készült interjú:

– Milyen volt az első találkozásod Cserhátival?

– Nagyon furcsa és rövid találkozás volt ez, azt hiszem 15-16 éves lehettem, nagy rajongója voltam már akkor. Az Esztergomi Várszínház backstage-ében csak pár szót tudtunk beszélni. Csak a lemezeiről ismertem, életvidám, energikus nőnek képzeltem el, ehelyett visszahúzódó halk szavú, szomorú személyiség. Ekkor jöttem rá arra, mennyire más, ami a színpadon történik, ami a dalokból lejön és ami maga az előadó. Ez a halála előtt nem sokkal történt, azóta megértettem, hogy ebben az időszakban ő már nem volt az a sugárzó tehetség. Mivel nagyon megrázó az ő története, ezért szeretnék rá emlékezni. Nagyon sokan elénekelték már a dalait, de olyan előadás, amely bemutatta volna az életét, még nem született és amely arról beszélt volna, milyen nehéz sors és milyen élet volt emögött a sugárzó tehetség mögött.

– Amikor kitaláltátok, hogy lesz egy ilyen nagyívű, mély produkciótok, milyen kutatásokba kezdtetek? Milyen volt a párbeszéd az örökösökkel?

– Először ki kellett találni a formát, ami meg tud valósulni egy előadásban. Elsőként a musical ötlete merült fel, de ezt nem éreztem igazán hitelesnek. Később jött az ötlet, hogy az eredeti dokumentumokból kreálnánk egy szövegkönyvet. Felkértem Dénes Viktor színész-rendezőt, hogy rendezze meg az előadást, aztán vele kezdtük el a kutatómunkát a fellelhető újságcikkek és interjúk alapján. Ezekből állította össze Viktor a történetet. Ezután kerestük a meg a színészeket. Nagyon fontos szempont volt, hogy a daloknak élő zenészek közreműködésével kell majd megszólalniuk. Kevés zenészt, művészt ismertünk, aki ismerte Zsuzsát, akikkel mégis tudtunk beszélni, az azok által mesélt kis történetek is szerepet kaptak a darabban, de alapvetően az újságcikkek voltak a kiindulópontok.

– Dokumentarista koncertszínház – hatásos ez az üzenet azoknak, akik szeretik a színházat és a zenét, de elsősorban Cserhátit. Mi az igazi cél ezzel a műfajjal?

– Amit üzenni szeretnénk ezzel az előadással az az, hogy mennyire törékeny és mennyire könnyen félre tud siklani, ha valakit nem vesznek észre és nem engedik kibontakozni vagy akár visszafogják. Ma is vannak olyan művészek, akik koruk meghatározó személyiségei és még sincsenek reflektorfényben. A mai világunk furcsa felszínes értékrendje azt eredményezi, hogy azok vannak szem előtt, akik nem képviselnek tényleges értéket, akik pedig értékes dolgokat hoznak létre, azokról nem igazán tudnak az emberek. Ez az előadás is azt szeretné képviselni, hogy próbáljuk meglátni a felszín mögött a valódi tartalmat. Az van a köztudatban, ha valaki sikeres, akkor minden rendben van az életében, nem gondolnak bele, hogy emögött egy küzdelmes sors vagy éppen egy tragédia lapulhat.

 

– Alkotó emberként szerinted Cserháti Zsuzsa mit képviselt a zenei pályafutásában? Mit gondolsz, milyen ember lehetett?

– Szerintem Zsuzsa nagyon ösztönös ember volt, egy igazi őstehetség. Egyáltalán nem volt tudatos semmilyen szinten. Sajnos mivel ez a tudatosság hiányzott belőle, nem volt megfelelő kontroll, ami segíthetett volna, akár egy mellette álló személyében, ezáltal lassan belesodródott egyfajta szétesésbe.

. Ezzel arra gondolsz, hogy a művészek – legyenek akár a következő generációtagjai – számára mindig jó, ha egy tudatosságot támogató karakter áll mellettük?

– Igen, szerintem ez nagyon fontos. Azt gondolom, hogy enélkül megvan az elkallódás, a szétforgácsolódás esélye, hiszen ez a balansz mindenkinek az életében nagyon fontos. Azt látom, hogy sok művész azt gondolja, ha tudatosságra törekszik, akkor elveszít valami a művészetéből vagy kevésbé lesz hatásos és izgalmas. Szerintem sokkal inkább kibontakozhat a tehetség és hosszú távon fenn is tud maradni, ha egy fegyelmezett munka jellemzi a hétköznapokat. A fegyelmezettség, a szabályok betartása nem azt jelenti, hogy kommersz lesz az ember, hanem azt, hogy kerete van az életének, amely segíti őt a mindennapokban eligazodni.

– Cserháti életművét általában negatív felhanggal, drámaként szokták emlegetni, hiszen élete rendkívül szomorú történésbe torkolt. Az eredeti történet negatívba hajlik, így nem furcsa a választott címnek pont az a dal, amely ikonikussá vált még Cserháti életében, a Boldogság?

– Az, hogy Cserháti egész életében milyen erősen vágyott a boldogságra és kereste azt, a dalaiban is folyamatosan visszaköszönő téma volt. Az élete e köré épült, valójában azonban soha nem élhette ezt meg igazán. Valahogy kézenfekvőnek tűnt, ha róla csinálunk előadást, annak ez legyen a központi motívuma, így a címe sem lehetett más, mint a Boldogság.

– Az Orfeumban új helyszínen jelenik meg a produkció. Milyen specialitásokkal gazdagodott a darab a vacsoraszínházi keretekre tekintettel, miben fog különbözni egy klasszikus színházi előadástól?

– Számunkra is egy izgalmas, kihívásokkal teli megjelenést tesz lehetővé az Orfeum. A kőszínházi színpad után egy kisebb, intimebb helyszínre kellett átalakítanunk az előadást. Azt a szakaszát szeretnénk bemutatni Zsuzsa életének, amely nagyon meghatározó volt a pályájára nézve. Tizenöt éven keresztül különböző városokban énekelt hasonló klubok igényes és művelt közönségének, aki nyitott volt az általa képviselt egyedi gospel és soul alapú zeneiségnek. Ezt a hangulatot szeretnénk mi is odavarázsolni az Orfeumba. Bízunk benne, hogy a történet és a dalok ma is ugyanazt az üzenetet fogják közvetíteni, mint amikor Zsuzsa előadta őket.

– Miközben azt gondolná az ember, hogy mivel Te magad is érdekes, formabontó vagy, pont Téged fog megkötni a dokumentarista műfaj, ahol pontosan azt és úgy kell visszaadni a közönségnek, ami „vélhetően” tényleg volt. Ennek fényében kinek ajánlod ezt az izgalmas műfajban megálmodott és megalkotott előadást?

– Elsősorban azoknak, akik nem félnek beülni egy felkavaró előadásra, szeretnek nevetni és könnyeikkel küzdeni egyszerre, szeretik az élő zenét és ezeket a dalokat. Mindenkinek, aki kíváncsi egy komoly mélységekkel rendelkező, a lélekre és az érzelmekre ható produkcióra.

– Mi volt a családod, barátaid reakciója, amikor elmondtad nekik, hogy ezt a darabot fogod színpadra állítani?

– Két fajta reakció volt. Akik engem jól ismernek, a szűk család, a barátaim, természetesen azonnal lelkesen fogadták az ötletet. Azokban akik kevésbé ismernek, azonnal az a kétely merült fel, egyáltalán el tudom-e énekelni ezeket a dalokat. Azt mindig el szoktam mondani, hogy nem szeretném Cserháti Zsuzsát utánozni, hiszen az lehetetlen lenne. Abszolút Horányi Juliként adom elő a dalokat a saját magam stílusában, a saját megélt történeteimet csatolva a dalokhoz. Ugyanakkor többen is visszajelezték, hogy Zsuzsa hangja és lénye átsugárzik az előadásomon, amikor énekelek, valószínűleg ez azért van, mert annyira meghatározó volt számomra a művészete, és természetesen a dalaiban is ott van Ő maga, így, ha részemről megvan a kellő átszellemülés, akkor megszületik ez a varázslat. Fontos, hogy a valódi színészi munkát profi színészek Märcz Fruzsina és Ágoston Péter teszik bele ebbe az előadásba, nekik nagyon komoly szerepük van abban, hogy a közönség számára átmegy az az üzenet, amit számukra szerettünk volna mondani. Érdekesség és ettől is még hitelesebb lesz az előadásunk, hogy a zenekar egyik tagja is autentikus ember, hiszen basszusgitárosunk Miklós Milán, Miklós Tibor fia, aki a kultikus Boldogság, gyere haza! című dal és még sok már híres Cserháti-sláger szövegét írta.

Forrás: Orfeum