Jubileumok az Átriumban: a Chicago az 50., Az Őrült nők ketrece a 250. előadásához érkezik

2019 május 08. szerda, 15:26

Július 5-én 50. előadásához és bemutatásának első évfordulójához érkezik a Chicago, míg Az Őrült Nők Ketrece 250. – ezúttal a szokottnál is rendhagyóbb – előadására július 11-én, a nyilvános főpróba ötödik évfordulóján kerül sor az Átriumban. Mindkét produkciót Alföldi Róbert rendezte.

Stohl András, Hevér Gábor / Az Őrült Nők Ketrece / Fotó: Puska Judit

Az Őrült Nők Ketrece:

“Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.”

Jerry Herman és Harvey Fierstein musicalje Jean Poiret filmen és színházban is világsikert aratott színdarabjából készült, és mind 1983-as bemutatója, mind 2004-es és 2010-es felújítása több Tony-díjat – és számtalan egyéb elismerést – kapott. A magyar változatot Alföldi Róbert állította színpadra a Kultúrbrigád és az Átrium 2014-es produkciójában. ​A főbb szerepeket Hevér Gábor, Stohl András, Fehér Balázs Benő, Józan László/Fehér Tibor, Mihályfi Balázs, Parti Nóra/Bánfalvi Eszter alakítja.

Az Őrült Nők Ketrecét Debrecenben, a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon is bemutatják július 13-án és 14-én.

Parti Nóra / Chicago / fotó: Lakatos Péter

Chicago:

„Ezen az estén két lány történetét meséljük el önöknek, akik… Nem könnyű elmondani, de valami olyasmiről van szó, olyan egyszerű dologról, hogy ők boldogok szeretnének lenni. Persze rögtön felmerül a kérdés: mit is jelent az, hogy boldogság…”​

A Chicagót 2016. júniusában tűzték műsorra az Átriumban mások mellett Fekete Ernő, Brasch Bence, Parti Nóra, Sodró Eliza, Huzella Júlia, Hámori Ildikó, Hernádi Judit, Csarnóy Zsuzsa, Figeczky Bence, Mihályfi Balázs főszereplésével.

John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse világhírű című darabja egy giccstől mentes előadás, amely a boldogság és a boldogulás keresésére fókuszál, a darab a „tradicionális” színrevitelekhez képest sötétebb, a szereplők valós társadalmi közegét ábrázoló tónust kapott.

Forrás: Átrium, Színház.org