“A fiam eltökélten járta a saját útját” – Miller Lajos operaénekes válaszolt

2019 július 25. csütörtök, 8:06

Miller Lajos operaénekes a Nők Lapjában mesélt fiáról, Miller Zoltán színművészről és unokáiról. Lapszemle.

Miller Lajos elárulta, pályája egyik legszebb emléke az Erkel Színházas-est, ahol együtt lépett színpadra fiával és unokájával, Miller Dáviddal.

“Pedig igazán nem panaszkodhatok, hiszen énekelhettem Európa legnagyobb operáiban, a világ leghíresebb énekeseivel, de ezek szinte mind eltörpülnek ahhoz az érzéshez képest, amit akkor átélhettem ott Zolival és Dáviddal együtt! Talán erre vagyok a legbüszkébb” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy folytatják –e hármasban, így felelt: “A három Miller”? Én is reméltem, hogy lesz folytatása, mert ez egy spontán ötlet volt, hogy Zoli estjén lépjünk színpadra mi is Dáviddal. Jó, hogy mindhárman más műfajt képviselünk, én az operát, Zoli a musicalt, Dávid a klasszikus színészetet. Talán kellett volna valaki, aki fantáziát lát bennünk, aki kitalálja, megszervezi, menedzseli az ötletet, mert mi valószínűleg túlontúl szemérmesek voltunk, hogy belevágjunk.”

fotó: Nők Lapja

Miller Lajos elárulta, a fiatal tehetségekért nagyon tud lelkesedni. “Járok operabemutatókra, és szurkolok, hogy felfigyelhessek valakire. Emellett rendszeresen szervezek koncerteket, operaelőadásokat a falumban, Markazon, a környék néhány száz lakosú kistelepülésein, vagy az ország bármely pontján. Legközelebb Sümegen adjuk elő a Bánk bán rövidített változatát, és nagy kitüntetés számomra, hogy akiket elhívok, akár Kossuth-díjas művészeket is, jönnek az első szóra, holott egyetlen honorárium van, a közönség öröme. Egyikük nemrég mesélte, hogy élete egyik legszebb elismerése volt, amikor előadás után odament hozzá egy tűzoltó, és azt mondta: “Én falusi ember vagyok, soha nem voltam még operában, de nem gondoltam, hogy az ilyen jó!” Létezik ennél szebb visszajelzés?! Nagy boldogság számomra, hogy megadatott egy második életem is, amiben hasznosnak érezhetem magam, örömöt szerezhetek az embereknek.”

Arról is szó esik Szegő András interjújában, hogy vajon nem hiányzik –e a rivalda, a taps, az ováció, amiben évtizedeken keresztül folyamatosan része volt?
“Néhány éve készült rólam egy portréfilm, és annak a bemutatója után hosszan ünnepelt a közönség. Pedig csak dumáltam benne… Vagy lehet, hogy éppen ezért? Ez nagyon jólesett, és valahogyan művészi pályám lezárásának tekintettem. Kaptam egy bónuszt. Ahhoz képest, hogy egyszerű vidéki srácként indultam, mi minden történt velem! Atléta szerettem volna lenni, de nem volt hozzá elég tehetségem. Elektroműszerésznek tanulva kerültem fel Pestre. Megpróbáltam a főiskolát, és ott is csak azzal tűntem ki, hogy a többi jelölttel szemben, én tudtam zongorázni. Ezért figyelt fel rám, és vett a szárnyai alá a drága Gál Margit néni.” – említette Miller Lajos.

A beszélgetésben az apaságról, tehetségről is szó esik: “Zoli talán tizenhat éves volt, amikor odaállt elém, és megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni a koncertjére a Pálvölgyi cseppkőbarlangba. Jó, jó, mondtam, ha hívsz, akkor elmegyek, de mit fogsz te ott csinálni? Énekelni? Te? Hogyan? Hiszen nem is tanultál soha énekelni… Hogyan állhatsz ki így?! Zoli, vagy ahogyan idehaza nevezzük, Dino, csak erősködött, hogy menjek oda mégis. Nem sok jót gyanítva elmentem, és földbe gyökerezett a lábam! Ott állt az én fiam egy zenekar előtt, és közel másfél órán keresztül énekével, mozgásával folyamatosan lenyűgözte a közönséget. Ahogy engem is, pedig addig nemigen hallottam ilyesfajta zenét. Nálam a zene Aidát és a Bohéméletet jelentette addig a napig, Dino ébresztett rá, hogy lehet másmilyen is, ha kellő tehetséggel adják elő.”

Hangsúlyozta: “A fiam eltökélten járta a saját útját. Nem kért, sőt el sem fogadott segítséget, pláne tanácsot, mindent a maga feje után csinált. Egyetlen olyan esetre emlékszem, hogy hozzám fordult: a Küldök néked egy nápolyi dalt-ban nem tudta, hogyan énekelje ki a g-hangot. Én megmutattam, nagyon büszke is voltam magamra egészen a koncertig, mert ott hallottam, hogy másként, sajnos – hál’ isten – szebben énekelte. Ez a tehetség!”

A felvetésre, vajon a lelke mélyén remélte -e, hogy fia operaéneklésre vált, Miller Lajos azt mondta: “Nem. Ebben ő szuper jó, miért kéne más területen próbálkoznia? Teljesítse ki itt a képességeit. Hiszen olyan nagyoperettekben is énekel, mint A cirkuszhercegnő vagy a Marica grófnő, amelyhez operai hangkvalitások kellenek.”

A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.

Forrás: Nők Lapja / Szegő András