Valahol Európában – Kulissza-sztorik a soproni előadásról

2019 augusztus 02. péntek, 11:05

Miért sírt a stáb Kuksi halálakor a színpadon? Hová tűnt Vastag Tamás kabátja a jelenetből? Víz helyett olajat kért valaki? Nevetős születésnapok, atlétikai edzőtáborral felérő táncos próbák.

Amikor Gyenes Ildikó koreográfus nekiállt a 31 gyermekkel dolgozni, hogy az előadás táncos jelenetei időben elkészüljenek azon a színvonalon, amelyet az alkotói csapat kitűzött magának, még senki gondolta volna: ez a négy hét olyan lesz, mint egy atlétikai edzőtábor.

Fotó: Pomezanski György

Folyt a veríték mindenkiről, miközben a ritmusok és dalok repíthették őket a cél felé. Hatalmas energiákkal, óriási akarattal, gyakran összeszorított fogakkal, a kétségbeesett könnyeket takaró elszántsággal dolgoztak a gyerekek, akik megtapasztalhatták, ami a színpadon könnyűnek tűnik, az komoly, fáradságos, fegyelmezett, kőkemény munkával érhető csak el. Olyan összeszokott csapattá vált a társaság közben, hogy megtanultak egymásra figyelni, felelősséget vállalni a másikért.

Halasi Imre rendező példás türelemmel foglalkozott a gárdával, nagyon bízott bennük, s azt kérte tőlük, éljék meg a darabot, mintha velük történne mindez, a szemükön tükröződjenek a sorsok, életek. A gyerekek pedig betartották ezt.

Fotó: Pomezanski György

A munkafolyamat közben közösen ünnepeltek a gyakorlások után születésnapokat – kettőt is megtartottak- énekeltek egymásnak. Az első próbán annyira beleélték magukat a történetbe, hogy valóban sírva fakadtak, amikor a műben Kuksi meghal és ők ott állnak körben körülötte.

A felnőtt színészek közül Kisfaludy Zsófia, aki először dolgozott ennyi gyermekkel együtt, szintén valódi könnyeket ejtve énekelte a dalát, annyira magával vitte lelkileg a szerepe.

Fotó: Pomezanski György

Akadtak természetesen vidám sztorik is: a főpróbán az egyik jelenetben nem került be Vastag Tamás kabátja a színpadra, de azért megoldották a problémát és egy villámgyors improvizációval megérkezett a takarásból Hosszú ruhadarabja. Másik alkalommal a gyerekeknek azt kellett kiabálniuk közösen a színpadon, hogy “víz”, egyikük azonban véletlenül a darabbéli eltűnésükhöz használt szót, az “olajat” mondta be. A csapat azonban összezárva újra hangsúlyozta: “víz…”

Savanyu Gergely, aki az Egyenruhást, a negatív szereplőt alakítja, tudatosan még az öltöző folyosón sem barátkozott a gyerekekkel, sőt, fegyelmezte is őket, hogy valóban el tudják fogadni a színpadon, ő most a gonosz, akitől félni kell. Néha végigment a fekete jelmezében a csapat között, s ekkor hamar csend támadt a környéken. A premier után azonban a gyerekek nevetve, lelkesen az elsők között kiabálták a nevét, hogy megköszönjék a közös játékot és a színházi élményt.

Fotó: Pomezanski György

Vastag Tamás is nagyon népszerű volt a gyerekek között, rengeteg aláírást adott, fotózkodott velük. Tényleg olyanná vált a csapat számára, mint egy vezér. Amikor Gyenes Ildikó a próbán valakit elküldött fekvőtámaszozni, azonnal felvállalta, a felét ő teljesíti…

Mikó István profizmusa, tapasztalata, humora és vidámsága mindig garantálta a próbákon, hogy a legfeszültebb, elkeseredett pillanatokban is kitörhetett a nevetés. A gyerekek úgy tekintettek rá, mint a nagypapájukra, s azzal a szeretettel is vették körbe.

Fotó: Pomezanski György

A Valahol Európában stábja igazi csapatként, közösségként várja az augusztusi előadásokat a Fertőrákosi Barlangszínházban (augusztus 16., 17., 18.) és a kőszínházi decemberi bemutatót, majd a bérletszünetes alkalmakat 28-án és 29-én.

Forrás: Soproni Petőfi Színház