“Szándékom, hogy mindig valami eredetit hozzak létre” – Interjú Barta Dórával a Chicagóról

2019 szeptember 27. péntek, 7:00

Szeptember 27-én mutatják be a kecskeméti Katona József Színházban a Chicago-t Béres Attila rendezésében. Az előadás koreográfusa, Barta Dóra, a Kecskemét City Balett művészeti vezetője mesélt a premier kapcsán.

Barta Dóra / Fotó: Dömölky Dániel

Barta Dórát Popovics Zsuzsanna kérdezte:

– Tévedés azt állítani, hogy a Chicago felér egy teljes értékű táncszínházi produkcióval?

– Egyáltalán nem. A darab különlegessége, hogy a tánc és a zene erős, szerves egységgé kovácsolódik benne. A Chicago eme egységnek egy stílusteremtő példája. Nem véletlenül emlegetik kimagasló musicaltörténeti remekműként, hiszen a zenés színházi előadások közül ez az egyik legegyedibb és legstílusosabb.

Fotó: MTI/Ujvári Sándor

– A Kecskemét City Balett társulata mellett az előadás főbb szereplői, tehát a színészek is szinte végig táncolnak az előadásban. Mennyiben más feladat velük gyakorolni a koreográfiát, mint a saját csapatodat instruálni?

– Akkor lesz nagyon jó az előadás, ha elmosódnak a darabból fakadó oda-vissza határok. A táncosok is mondanak prózát, sőt énekelnek is az előadásban. A próbafolyamat során most ők is énekórákra járnak. Ami a színészeket illeti, tőlem már megszokhatták, hogy feszegetem a fizikai és lélektani határokat. A standard, megszokott és könnyű nem az én műfajom. Feltett alkotói szándékom, hogy mindig valami eredetit hozzak létre. Különösen egy ilyen emblematikus mű esetén, amit egy olyan stílusteremtő koreográfus, mint Bob Fosse fémjelez a maga briliáns ötleteivel. Ezekből kiindulva törekszünk arra, hogy Kecskeméten is egyedi Chicago szülessen.

Fotó: Walter Péter

– Hogy veszik a táncosok az énekes feladatokat?

– Meglepően jól. A fiúknak különösen szép hangjuk van, számomra és talán a színház számára is jó érzés, hogy profi táncművészeink más területen is magas minőséget képesek nyújtani. Már-már a Broadway színvonalán. Valami hasonlót élnek meg, mint a színészek a táncos próbákon (…)

Fotó: Walter Péter

A dzsessz fénykorát idézik a Chicago zenéi, dalai. A Kecskemét City Balettel dolgoztatok már ezzel a könnyűzenei stílussal?

– Egyáltalán nem. A kortárs táncszínház kultúrája manapság kevésbé épül a dzsesszhez kapcsolódó táncelemekre. Magam a dzsesszre mindig is úgy gondoltam, hogy nem keret, korlát, hanem inkább szabadság. Ismerjük a jellemzőit, de nyitott a kapu, és bőven lehet tartalmilag, képileg bővíteni, tovább fejleszteni. Minden elsőre adódó evidencián próbálok csavarni, változtatni. Alkalmazott koreográfusként nem igazán tudom elviselni, ha a tánclépéseket, mint modulokat csak kötelezően egymás mellé kell pakolni. Igazodom a rendező elképzeléseihez, de a saját területemen kerülöm az ismétlődést, a szokványos elemeket rendre elcsalom. Eddig bejött, még nem vált a munkám kárára.

Fotó: MTI/Ujvári Sándor

– A Chicago részben egy társadalmi szatíra. A te olvasatodban minek tart tükröt?

– Fő gondolatként az olyan jelenségeknek, mint a hirtelen híressé válás, mint a talmi és megkreált nagyság, mint a felkapott sztárság, ami mögül hiányoznak a képességbeli erények és belső értékek. Ezeket a kontrasztokat láttatja jól ez a darab. Hogy mi a valóság, és mi az, ami valójában csak körítés, elénk tolt cirkusz. Nehéz dolga van annak, aki szeretne mögé nézni a dolgoknak. Kevesen vannak, akik veszik a fáradtságot, hogy átlássanak a színjátékon. Kevesen tudnak a tehetségükkel átlátszani a sallangokon. Mindezekből fakadóan erős párhuzamokat látok a Chicago és a jelen korunk között (…)

Fotó: Walter Péter

Az előadásban Velma Kellyt Hajdu Melinda, Roxie Hartot Földes Eszter játssza, Szabó Dorottya e.h. mindkét főszerepet próbálja. Billy Flynn Adorjáni Bálint lesz, Morton Mamát Csapó Virág és Magyar Éva alakítja. Amos Hart bőrébe Ferencz Bálint bújik, Mary Sunshine-t pedig Károly Kati kelti életre.

Forrás: Kecskeméti Katona József Színház / Popovics Zsuzsanna