“A Chicago mindig aktuális” – Villáminterjú Béres Attilával

2019 október 04. péntek, 8:51

Látványos zenés-táncos produkcióval nyitotta a nagyszínházi előadások sorát a kecskeméti Katona József Színház. Világhírű darabot, a Chicagót állította színpadra a társulat Béres Attila rendezésében.

Fotó: Walter Péter

Béres Attilát Popovics Zsuzsanna kérdezte:

Mitől időszerű itt és most a Chicago amerikai musical, milyen aktuális társadalmi kérdésekre lehet általa reflektálni?

– A Chicago mindig aktuális. Főleg egy olyan világban, ahol a celebség, a könnyen szerzett hírnév lényegében önmagáért való, és nincs mögötte tartalom, konkrét tudás. Ez a látszatvilág sajnos meghatározza a mai magyar valóságunkat is. A média irtózatos hatalma megkérdőjelezhetetlen, és szinte mindenhol jelen van. Egy valóságshow nézettsége többszöröse bármely színházi közvetítésnek az M5 tévécsatornán.

A műsorfüzetben 16 év korhatár-besorolással szerepel a Chicago. A téma, a szöveg vagy a látvány indokolja ezt?

– A történet egy női börtönben játszódik, egy gyilkosságról szól és arról, hogy egy jó média kampánnyal mindent meg lehet oldani, a gyilkost is fel lehet mentetni, sőt nézők milliói kíváncsiak rá, példaképként követik. Nem hiszem, hogy gyerekeknek való történet, elég ha felnőtt korukban szembesülnek a valósággal.

Ebben a musicalben a színészeknek jócskán van táncolni valójuk, a táncosok itt-ott megszólalnak, vagyis mindenki kilép a megszokott komfortzónájából. A közönségtől mennyire igényli ugyanezt az előadás?

– Abszolút klasszikus musicallel készülünk, nem szándékunk az, hogy kicsavarjuk az alapsztorit. A Chicago egy eléggé feje tetejére állított világról szól, ami önmagában is mellbevágó történet.

Az előadás koreográfusa, Barta Dóra úgy nyilatkozott, hogy kimondottan koreográfus érzékkel bíró rendező vagy, és alapból kedveled a táncművészeket. Te hogy vagy a Kecskemét City Balettel?

– Nagyra tartom Barta Dórát, jelentős művésznek, az egyik legjobb koreográfusnak. A világ legboldogabb embere vagyok, hogy vele dolgozhatok.

Chicago / fotó: Walter Péter

A Chicago a hatodik rendezésed Kecskeméten. Az utóbbi kettő – Csárdáskirálynő, A király beszéde – számos szakmai is közönségdíjat nyert a különböző megméretéseken. Ez mennyire emeli a mércét önmagaddal, a társulattal szemben?

– Ezen sosem szoktam gondolkodni. Alapvetően történeteket szeretek elmesélni. A Chicago is egy történet, amit a színészekkel együtt megpróbálunk megfejtetni, emészthetővé, befogadhatóvá és sokkolóvá tenni. Hogy milyen hatása lesz, az kiderül, amikor a kedves néző beül az előadásra…

– Negyedik kéve igazgatod a Miskolci Nemzeti Színházat, ami önmagában is teljes embert kíván. Kihívás, szerelem, elhivatottság az, ami miatt szívesen visszajársz Kecskemétre nívós előadásokat rendezni?

– Kedvelem Cseke Péter színházigazgatót, számomra megtiszteltetés, amikor felkér rendezni, hiszen az ország egyik legjobb színházában dolgozhatok. Főleg az elmúlt két évben találtam meg a társulattal a közös hangot, ami olyan előadásokat szült, amelyekre én is szívesen emlékszem. Ilyen a Csárdáskirálynő, és persze nagy élmény volt Kőszegi Ákossal és Zayzon Zsolttal újra együtt dolgozni A király beszédében.

Fotó: MTI/Ujvári Sándor

– Hat évig voltál az Operettszínház főrendezője. Szívügyed a zenés színház?

– Az egyetem után ebbe csöppentem bele. 17 éve Egerben rendeztem egy Valahol Európában előadást, ami állítólag nagyon jól sikerült. Egyik dolog hozta a másikat, így kerültem az Operettszínházhoz, és valóban sok zenés előadást rendeztem. Kedvelem ezt a műfajt.

Kecskeméti Katona József Színház