A “halk hangok tenorja” – José Carreras 70 éves

2016 december 05. hétfő, 16:00

December 5-én lesz hetvenéves José Carreras spanyol operaénekes, a “három tenor” egyike.

Egy gőzhajón figyeltek fel gyönyörű hangjára

Barcelonában született 1946-ban. Ötéves volt, amikor családja kivándorolt Argentínába, de csak egyetlen évet töltöttek a latin-amerikai országban. Hazafelé, a gőzhajón figyeltek fel gyönyörű hangjára, amikor utastársait szórakoztatta énekével. Nem sokkal később szülei elvitték A nagy Caruso című filmre, amelyben Mario Lanza játszotta a tenorok királyát, ekkor határozta el, hogy énekes lesz. Ettől kezdve éjjel-nappal énekelt, otthon és édesanyja fodrászműhelyében is, zongora- és szolfézsórákra járt, kórustag lett, operabérletet kapott. Alig nyolcévesen a spanyol rádióban adhatta elő Az asszony ingatag című Verdi-áriát, tizenegy évesen a híres barcelonai Teatro Liceo színpadán szerepelt Manuel de Falla Pedro mester bábszínháza című egyfelvonásos operájában.

carreras

José Carreras

Vegyésznek készült

Rövid ideig mégis úgy látszott, hogy apja nyomdokaiba lépve vegyész lesz, de végül a zene mellett kötelezte el magát. A sportban is kiváló fiatalember tizennyolc évesen debütált Bellini Norma című operájában, és annyira elnyerte a címszerepet éneklő Montserrat Caballé tetszését, hogy a világhírű szoprán meghívta Donizetti Lucrezia Borgia című operájának egyik szerepére. Az együttműködés később is fennmaradt, a katalán énekes páros mintegy két tucat közös operaprodukciót tudhat maga mögött.

Zajos sikerrel ruccant ki

Carreras 1971-ben megnyerte a parmai nemzetközi Verdi-énekversenyt, ugyanabban az évben mutatkozott be Londonban, három évvel később a Salzburgi Ünnepi Játékokon Herbert von Karajan meghívására Verdi Requiemjében léphetett fel. Az ő hatására nyitott a lírai tenor repertoártól a hősi tenor felé. Zajos sikerrel ruccant ki könnyedebb műfajok felé, énekelt Leonard Bernstein West Side Story című musicaljében is Kiri Te Kanawa oldalán.

Fiatalon ért a csúcsra

Rendkívül fiatalon felért a csúcsra, huszonnyolc éves korára meghódította a bécsi Staatsoper, a londoni Covent Garden, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala közönségét. A zenekritikusok hangjának különleges, lágy csengését és a szerepeivel való teljes azonosulását emelték ki, továbbá azt, hogy megveti a fölösleges gesztusokat. 1987-ig mintegy hatvan szerepben, több mint ezer alkalommal lépett fel operában, szólóesten, lemezfelvételen, fesztiválokon, és a túlzott megterhelés lassan kezdett érződni a hangján.
Pályafutása tetőpontján volt, amikor élete tragikus fordulatot vett. 1987-ben kiderült, hogy leukémiában szenved, az orvosok kevés esélyt adtak felgyógyulására. Ő mégis legyőzte a betegséget, 1988 júniusában Barcelonában 150 ezres tömeg előtt tért vissza, színpadon a következő évtől játszott ismét. A kezelések nem károsították hangszalagjait, hangja régi fényében tündökölt. Felépülését követően nemzetközi alapítványt hozott létre a leukémiás betegek és a betegséggel kapcsolatos kutatások támogatására, és számos jótékonysági eseményen vesz részt. “Videoéletrajza”, amelyben hangsúlyos szerepet kapott felépülése, nemzetközi Emmy-díjat nyert, az Európai Hematológiai Társaság 1999-ben Carreras-díjat alapított a hematológiai kutatások elismerésére.

Egy világszenzációról

1990-ben, az olaszországi labdarúgó világbajnokság döntője előtt világszenzációt keltve lépett fel együtt a kor három legnagyobb tenorja: José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti. A “három tenor” a hatalmas siker nyomán többször újrázott, előadásukban emberek milliói szerették meg a komolyzene “könnyedebb” darabjait. Carreras volt a sevillai világkiállítás és a barcelonai nyári olimpiai játékok programjainak művészeti vezetője is.

A “halk hangok sztárja”

A “halk hangok sztárja” Magyarországon is rendkívül népszerű. Pályafutása elején többször dolgozott együtt Házy Erzsébettel, később pedig Tokody Ilonával, Rost Andreával és Marton Évával. Először a nyolcvanas években lépett fel Magyarországon, 2005-ben ő “énekelte be” a Nemzeti Hangversenytermet az újonnan felépült Művészetek Palotájában, 2007-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává avatták. 2009-ben, fél évszázaddal első fellépése után bejelentette visszavonulását az operaházi szerepektől, fellépéseit azóta koncertekre korlátozza. Kivételt egy alkalommal tett, 2014-ben Christian Kolonovits osztrák zeneszerző El Juez (A bíró) című operájának címszerepe kedvéért a mű bilbaói ősbemutatóján.

A Grammy-díjas tenor

A katalán énekes természetesen az FC Barcelona csapatának lelkes szurkolója, ifjúkorában Kubala László volt labdarúgóeszménye. Legjobban Verdi operáit kedveli, szívesen hallgatja Frank Sinatra, Tom Jones és Elton John lemezeit. A klasszikus zene mellett ő maga is énekel népszerű slágereket, érzelmes dalokat, örökzöldeket, musicalrészleteket, rögzítettek vele argentin, mexikói, kínai és koreai dalokat is. Egy nyilatkozata szerint azt tartja művészi küldetésének, hogy továbbadja a közönségnek mindazt, ami csak szavakkal és zenével fejezhető ki.

A Grammy-díjas tenor a többi közt megkapta a francia Becsületrendet és a spanyol Asztúria hercege-díjat, hazájában több színház is a nevét viseli. Több mint húsz év együttlét után 1992-ben vált el feleségétől, öt évig tartó második házassága egy évtizeddel később ért véget, és hosszú kapcsolat fűzte Katia Ricciarelli olasz szopránhoz.

José Carrerast a magyar közönség legközelebb – és minden valószínűség szerint utoljára – januárban hallhatja a Papp László Budapest Sportarénában, a Life in Music című utolsó turnéja keretében.