Káel Csaba némafilmes környezetbe helyezte A sevillai borbélyt

2017 február 24. péntek, 13:35

A Budafoki Dohnányi Zenekar és a Müpa közös produkciója február 18-án debütált a MüPában.

Gioachino Rossini A sevillai borbély című vígoperájának 1816. február 20-án volt az ősbemutatója. Majdnem napra pontosan 201 év elteltével a budapesti közönség a Müpában tapsolhatott az elnyűhetetlen műnek.

Ajánló a darab elé:

Rossini vígoperája a 2016 nyarán megvalósult, nagy sikerű szombathelyi előadás után a Müpában is kitűnő szereposztásban kerül színre. Káel Csaba rendezése némafilmes környezetbe helyezi a művet, Rossini sziporkázó, szellemes muzsikájában így még nagyobb hangsúlyt kap a játékosság és a humor. A produkció igyekszik zeneileg is leporolni a darabra évszázadok alatt rárakódott előadásbeli tradíciókat, és eredeti frissességében megszólaltatni az operát.

„A díszlet (Szendrényi Éva munkája) olyan, mintha valami Tim Burton-filmbe csöppentünk volna: minden groteszkül eltolva oldalra hajlik, még az ajtón is oldalazva kell bejönniük a szereplőknek. A színpad két oldalán felállított kamera is remek ötlet, közvetítésével olykor-olykor éneklős »szelfit nyomnak« a művészek. Nagyon kellett ez az enyhe modernség ennek a 19. századi műnek, sokkal élvezhetőbb, befogadhatóbb lett így” – olvasható a frisss.hu honlapon megjelent kritikában.

Fotó: Nagy Károly Zsolt

Egy kis Rossini-történelem:

“Rossini nem elsőként komponált zenét Pierre-Augustin Beaumarchais 1773-ban írt vígjátékához, megelőzték őt ebben többen is, legsikeresebben a kor másik elismert zeneszerzője, Giovanni Paisiello (aki amúgy a Rossini-opera bemutatójának évében halt meg).
Nos, a bemutató napján, mint feljegyezték, tiltakozó megmozdulást szerveztek Paisiello hívei, az utca elfoglalásával és a színház csatatérré változtatásával fenyegetőztek. Rossz előjel volt az is, hogy Sforza-Cesarini herceg, aki a darabot Rossinitől megrendelte, váratlanul meghalt. Aztán olyasmik történtek, amelyek a közönséget nevetésre ingerelték a mű vidám voltán túlmenően is, például hogy a Don Basiliót alakító énekes elesett a színpadon, és zsebkendőt tapasztva a vérző orrára énekelt, sőt egy fekete macska is megjelent a deszkákon valamikor az első felvonásban. Végül is a premier botrányba fulladt, de a második estétől elindult a máig tartó sikersorozat, hiszen nincs olyan dalszínház, amelynek repertoárjában időről időre fel ne bukkanna Rossini remekműve.
Érdekesség, hogy Rossininak ebbe a korszakalkotó vígoperájába idővel többen is “beleírtak”, rövidítették, nyújtották, sokféle díszlettel, jelmezzel adták elő, újra és újra eszébe jutott valakinek, hogy modernizálja”. (Forrás: Magyar Idők)

Vezényel: Hollerung Gábor

Szereplők:
René Barbera / Almaviva
Bruno de Simone / Bartolo
Megyesi Schwartz Lúcia / Rosina
Pietro Spagnoli / Figaro
Cser Krisztián / Don Basilio
Balga Gabriella / Berta
Böjte Sándor / Fiorello
Közreműködők: Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán), Budafoki Dohnányi Zenekar, Dinyés Dániel/ continuo

Alkotók: Szendrényi Éva / díszlet, Németh Anikó / jelmez, Gábor Sylvie / játékmester