Rost Andrea: “Örömmel tölt el, ha részt vehetek az útkeresésben”

2017 június 17. szombat, 8:00

Rost Andrea elkötelezett híve a miskolci BartókPlusz Operafesztiválnak. A művészt a Papageno kérdezte.
A Papageno cikkéből:

Az idén Mátyássy Szabolcs Scaevola című operájában hallhatjuk, amely mű a fesztivál által kiírt, „A jövő kulcsa 2016” operaíró verseny győztese volt. Mátyássy Szabolcs a darab két női szereplője közül Sofija alakját kifejezetten Rost Andreának ajánlotta. Az operaénekesnő elndta, szinte az alapítástól folyamatosan jelen van a fesztivál életében, hiszen amellett, hogy nagyon kedves kollégái dolgoznak azon, hogy évről évre színvonalas produkciókkal találkozhasson a közönség Miskolcon, nagyon fontos számára az a szellemiség, amit a BartókPlusz képvisel.

Rost Andrea

Rost Andrea

Rost Andrea az idei felkérést még az előtt elvállalta, hogy tudta volna mi lesz a feladata. “Egy próba szünetében futottam össze az Operaházban Kesselyák Gergellyel, aki a fesztivál művészeti vezetőjeként kért fel, hogy vegyek részt az operaíró verseny győztes produkciójának színpadra állításában. Egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, mert örömmel tölt el, ha részt vehetek abban útkeresésben, amely az opera 400 éves műfajának megújítását tűzte ki célul. Ez egy olyan törekvés, ami nemzetközi szinten is nyomatékosan jelen van, a miskolci BartókPlusz részéről pedig igazán nagyszerű ötlet, hogy verseny formájában fiatal szerzőket kérnek fel új darabok írására. Biztos vagyok benne, hogy a további években is születnek majd olyan művek, amelyek nemcsak az operarajongó rétegnek érdekesek, de mindenkinek, aki nyitott az újra és a változásra” – hangsúlyozta.

A miskolci operafesztivál nem titkolt szándéka a közönségbarát modern népopera megteremtése. A kérdésre, vajon ez a helyes irány az opera jövőjének szempontjából, Rost Andrea így felelt: “Nem gondolom, hogy meg lehetne határozni a helyes utat. A legfontosabb, hogy azt tegyük, amit a belsőnk diktál, a végén pedig meg lesz az eredménye. Itt egy kísérletezésről van szó, amely egyértelműen magában rejti a bukás veszélyét. Össze sem tudom számolni, hogy hány olyan ma már népszerű opera van, különböző géniuszok tollából, amelyek az első előadáskor megbuktak. Nem azt mondom, hogy nem kell a közönség visszajelzésével törődnünk, de ami elsőre nem feltétlenül tetszik, az még nem biztos, hogy feledésbe merül, hiszen a lényeg, hogy a mű elinduljon egy úton, és fejlődési lehetőséget rejtsen magában. A közönség tanúja kell, hogy legyen ezeknek a próbálkozásoknak. Ha Picasso ugyanúgy festett volna mint az őt megelőző alkotók, akkor nem ment volna előre a festészet sem.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok