„Éneklés közben egyre nő bennem a zene öröme” – Interjú az amerikai sztárszopránnal, Ailyn Pérezzel

2017 július 15. szombat, 7:39

Ailyn Pérez július 16-án Rame Lahaj és Gabriele Viviani társaságában lép fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A milánói Scala és a New York-i Metropolitan között ingázó énekes először látogat Budapestre, hogy többek között Verdi és Puccini népszerű áriáit énekelje. Az énekesnő őszintén beszélt a zenével ápolt spirituális kapcsolatáról, a hagyományok fontosságáról, és arról, hogyan építi a repertoárját.

Több interjújában említi, mennyire meghatározóak a mexikói gyökerei. Miért olyan fontos emlékezni arra, honnan jött?

– Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a családi háttér és a történelem ismerete nélkülözhetetlen része az életnek. Észrevettem, hogy amikor utazom, vagy vendégként lépek fel valahol, az embereket foglalkoztatja a származásom. Nem titkolom: Chicago mellett születtem és nőttem fel, a szüleim mexikói bevándorlók voltak, majd amerikai állampolgárok lettek. Gyerekként természetes volt számomra, hogy spanyolul és angolul is beszélek, a komolyzenét és az operát az iskolában fedeztem fel. Az operát olyan komplex műfajnak látom, amiben a nyelv, a zene, a színház és a színpadi jelenlét egyaránt alapvető jelentőségű. Az operaénekeseknek amellett, hogy ismerniük kell a hagyományokat, a saját tapasztalataikat és szerzett tudásukat is használniuk kell. A testem maga a hangszer. Nem tudom csak úgy letenni, az egész személyiségem benne van. Én érzem a saját hangom és az édesanyám meg a családom nőtagjainak hangja közötti hasonlóságot. Az énekhangomra úgy gondolok, mint a lelkem és a gondolataim kifejezőeszközére: amikor énekelek, az érzelmeim az igazán lényegesek.

Ailyn Perez

Ha valaki, mint ön, a New York-i Metropolitan vagy a bécsi Staatsoper rendszeres vendége, vajon ugyanaz az ember marad, mint előtte?

– Úgy tekintek az életre, mint ami folyamatosan változásokat hoz a számunkra. Muszáj fejlődni és tanulni. Éneklés közben egyre nő bennem a zene öröme, és boldog vagyok, ha a kedves szerepeimet új közönség számára tudom megmutatni. Amikor például néhány napja a Scalában utoljára énekeltem a Bohémélet Mimìjét, az érzések szinte elárasztották az egész testemet. Hogy mi okozza ezt? A rengeteg közös munka, ami megelőzte a színpadra lépést, a többi szereplővel és az alkotócsapattal ápolt különleges viszony. Meg mindenekelőtt az, hogy egy szeretnivaló alakot személyesíthetek meg néhány órára, és hogy a nézőtéren sok ezer ember volt részese ennek az élménynek. Különleges pillanat ez: a béke, a magamba nézés, a felszabadultság ideje, miközben persze a szívem szakad meg…

Otello

Otello

Van különbség aközött, amikor amerikai, illetve európai operaházak színpadán lép fel?

– Minden operaháznak megvan a saját története a repertoár, a zeneigazgatók, az ott fellépő művészek, és persze a hűséges közönsége révén. Azon túl, hogy felkészülök egy szerepre, mindegyik operaházra úgy gondolok, mint egy teljesen új produkció és egy vadonatúj nézőpont helyszínére. Nem állítom, hogy könnyű minden alkalommal eredeti értelmezéssel előállni. Azt hiszem, nem énekelek másképp a különböző helyszíneken, de nagy figyelmet fordítok arra, hogy megérezzem, ott és akkor mire vágyik a közönség. Ez a szakmánk egyik nagy rejtélye: mi, ott a színpadon, soha nem fogjuk egészen pontosan tudni, hogyan is hallatszunk a nézőtéren, illetve a nézők mit éreznek belőlünk aznap este.

Miközben a kritikák Mimì és Violetta egyik legavatottabb megszemélyesítőjeként írják le, az utóbbi években nehezebb szerepek felé fordult. Hogyan építi fel a repertoárját?

– Körültekintően kell az új szerepekkel bánni, miközben az emberben mindig ott munkál a kíváncsiság, és a vokális technika fejlesztéséhez is jótékonyan járulnak az új kihívások. Főleg akkor tanulok új szerepet, ha olyan zeneszerzők írták őket, akiknek a zenéje érdekel és izgat. Mondok egy példát: mióta elénekeltem Massenet Manon Lescaut-jának a címszerepét, beleszerettem a komponista zenéjébe, és azóta vágytam Thaïsra is. Ő teljesen másfajta nő és szerep, mint amilyen Manon volt, mégis igazi Massenet. Ezért is várom nagyon, hogy ősszel találkozhassam vele a Metropolitan Opera színpadán.

Traviata

Traviata

Számos emblematikus szerepét sok színpadon, sok rendezésben énekelte már. Változnak, alakulnak a szerepek egy-egy széria során?

– Ó, szerencsére nagyon is! A kreativitás és a képzelet segíti az énekest abban, hogy a szerepe mindig „friss” maradjon. Még azok is, akik szeretik az operát és az énekeseket, meglepődnek, mennyi minden változik, ha lehetőségük nyílik arra, hogy egy-egy produkció teljes szériáját megnézzék.

A kritikák egyöntetűen kiemelik a színészi kvalitásait is. Mindig is úgy gondolta, hogy egy operaénekesnek jó színésznek is kell lennie?

– Számomra a vokális technika és a színészi játék kéz a kézben jár. Szükségem van a jó technikára ahhoz, hogy árnyaljam és színezzem a karaktert és az általa énekelt szöveget. Figyelje meg, hogy a legnagyobb énekesek mind képesek voltak erre: ezért imádom Maria Callast, Rosa Ponselle-t, Renata Tebaldit vagy Renata Scottót. Ha az arcukra néz, tisztán látja az érzelmeket az énekelt szavak mögött.

– A nyári pihenését megelőzően Budapesten lép fel utoljára az évadban, július 16-án a Budapesti Nyári Fesztivál meghívására operagálára érkezik. Járt már itt korábban?

– Boldog vagyok, hogy ezzel a koncerttel zárhatom az idei évadomat. Ez az első utam Budapestre, és nagyon örülök, hogy a társam is elkísérhet. Az ő jóbarátja Vajda Gergely karmester, a Huntsville-i Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, aki a kalauzunk lesz budapesti itt-tartózkodásunk alatt. Hálás vagyok a zenének, hogy általa az egész világot beutazhatom. Minden fellépésemen érzem, hogy mennyire különböző embereket képes összekapcsolni a zene. Az operagála különleges műfaj, ami a közönségtől kíván nagy képzelőerőt: miközben mi egy-egy áriát vagy duettet eléneklünk, nekik el kell képzelniük egy egész előadást. A színészi játék, a gesztusok persze eleve ott vannak a zenében, a hangunkban. Szóval mindenki dőljön hátra, élvezze, amit hall, és képzelje el az áriák mögötti történeteket!

Szerző: Jászay Tamás

Bővebb információ és online jegyvásárlás ITT!

 

 

 
 

Kapcsolódó anyagok