“A zene Isten nyelve” – Interjú Molnár Levente operaénekessel

2017 július 27. csütörtök, 8:06

Molnár Leventéért versengenek az európai operaházak, hiszen kevés ilyen kiváló bariton mászkál a világban. Hamarosan Kerényi Miklós Gábor rendezésében, a Sevillai borbélyban láthatjuk a Szentendrei Teátrumban. 

A nyolcvanas évek végén már leáldozóban volt a szentendrei Fő téren oly sok éven át megrendezett nyári színház. 1992-ben egy utolsó kísérletet tettek arra a szervezők, hogy a rendezvény újra életre keljen. Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Székely László díszleteiben – többek között Gregor Józseffel a színpadon – ekkor mutatták be Rossini Sevillai borbélyát. Ez volt ott az utolsó nyári előadás. Huszonöt évvel később a város most vissza szeretné állítani a régi hagyományt. Az idei nyár egyik nagy szenzációjának ígérkezik ez a régi-új előadás. Molnár Levente operaénekessel beszélgettünk az egykori és az abból felújított Sevillai borbély előadásról.

Molnár Levente

Molnár Levente

Számos ország több színpadán játszotta már a Sevillai borbély Figaróját és a grófot. Mennyiben függ, nem csak a rendezőktől és az adott ország karakterétől egy-egy előadás?

Nagyon számít. Sok rendezésben énekeltem már a szerepet, Budapesten, a Covent Gardenben, júniusban  Zürichben lépek fel. A spanyolok például igen kritikusak, nem szeretik a bravúros, játszani is tudó énekeseket, félnek a ripacskodástól. De egy izgalmas rendezésükben játszottam, ahol a főszereplő inkább Berta, nem Figaró volt. KERO szentendrei rendezését nagyon várom, ötletdús ember, igaz show-man, abszolút érzi a színpadot. Az első közös munkánk a Carmen volt, azóta állandó ötletelésben, tervezésben vagyunk. Sokat várok a Sevillai előadástól, melyben a szakma legjobbjai szerepelnek. Külön ízt ad az előadásnak, hogy a párom játssza Rosinát. Nagyok az elvárásaim, több színházba visszük majd az operát. Régi álmom, hogy az opera vidéken is elsőrangú legyen. Bár nagyon kevés időm van a szerep megtanulására, szeretném a legjobban megformálni azt.

Újra kell tanulnia azt a szerepet, amelyet már annyiszor alakított?

Magyarul még sosem énekeltem. Elég érdekes az újrafordított szöveg, az ehhez készülő új dramaturgia.

Bár új a szöveg, a dramaturgia, a huszonöt évvel ezelőtti előadást hozzák vissza, Székely László egykori díszletei között. Párizsban a régi, Giorgio Strehler-rendezte, akkor Solti György által vezényelt előadás későbbi felújított változatában játszott. Számítanak a kiváló elődök? Hogyan él egy régi rendezés évtizedekkel később?

Párizsban, Mozart Figarójában a gróf voltam. Az előadást Solti György emlékére mutatták be újra. Én ezzel ünnepeltem a Solti-évfordulót. Olyan karmestereket hívnak vezényelni, akik ápolják Solti hagyományát. Szuper rendezés, ma is friss, sokáig műsoron szeretnék tartani.

Ha úgy vesszük elő ezeket a régieket, hogy az jól meg van csinálva, átgondolt a szereposztás, brillírozni lehet velük. Mindig van úr és mindig van szolga is. Úgy érzem, Figaró története nagyon aktuális darab.

Milyen magyarként dolgozni a világ legnagyobb színpadain?

Mindig nagyon pozitív tapasztalataim vannak, odafigyelnek, meghallgatnak, ha ötletem, kérésem van. Olyan tehetségesek a magyar zenészek, hogy helyük van bárhol a világban. Közel vagyunk a múlt operajátszásához, de a jövőképhez is. Érdekes színházaink, kiváló mestereink vannak, akik tökéletességre törekednek. Nagyon jó a fogadtatásunk külföldön. Missziónak is érzem magyarként külföldön játszani, ahol beszélek a gyökereimről, a történelmünkről. Szerintem az operajátszás aranykorát éljük, a fiatalok is, úgy látom, lelkes látogatói a műfajnak. Úgy érzem, a Sevillai borbély bizonyíték lesz arra, hogy a magyar virtus milyen érdekes. Vágyaim között szerepel, hogy egyszer én is megrendezzem.

Nagyon sokféle rendezővel dolgozott már. Elnézve vitalitással teli karakterét, energikus színpadi jelenlétét, talán a hagyományos rendezést túllépő alkotókat szeretheti. Milyen előadások állnak magához közelebb?

Rendezőbarát énekes vagyok, szeretem, ha az operában sok a színház. Vannak konzervatívabb rendezők, de ha látom azt, hogy mit miért, elfogadom. Kovalik Balázzsal nagy élmény volt dolgozni, a szakmai munka mellett megtanultam emberként, nem csak énekesként jelen lenni a színpadon. Játszottam a botrányosnak tartott rendező, Calixto Bieito egyik darabjában. Katarzis volt. A zene Isten nyelve. Az opera több mint zene, tanít, nevel, lelket nemesít.

Molnár Levente

Molnár Levente

A Figaró művekben játszott szolgát és grófot is. Egy új felkészülésnél rezonál egymásra a két szerep? A maga számára melyik az izgalmasabb figura?

Számomra a hang minősége, karaktere határozza meg a figurák milyenségét. Nagy vágyam, hogy az összes Figarót megcsináljuk egymás után, ahol hol az egyik, hol a másik szerepet éneklem. Mozart és Rossini is kiváló emberábrázoló. Hiába a gróf, a címszerep mégis Figaróé. Brillíroztatják a szolgát, ami az ő idejükben polgárpukkasztásnak számíthatott. Mindegy, mi a szerep, az ember nem bújhat a jelmeze mögé. Lehet rá gyűrűt húzni, kalapot tenni, csak maga marad a szomorúságával, a bosszúságával, érzékenységével, örömével. Ilyen vagyok, aki szeret a maga igazságában élni, és a kosztüm adta lehetőségekben ezer karaktert játszhat el.

Hangilag, technikailag melyik a nagyobb kihívás?

Mozart Figaróját talán nehezebb karakteresen megformálni. Az ő grófja nem kér akkora brillírozást, virtuozitást, míg Rossini Figarója bravúros belcanto. Rossini Figaróját színesebb figurának szokták tartani. Számomra talán az ő borbélya kívánja a legtöbbet, az első megjelenése már egy hatalmas áriával kezdődik, rögtön nagyon oda kell tennie magát az embernek. Mozart figurái a sok recitativóval talán igényesebbek, intelligensebbek.

Feleségével, Mester Viktóriával együtt játszanak a Sevillaiban. Nem az első közös fellépésük. Szeretik a közös fellépéseket?

Mindig nagyon ösztönöz az ő jelenléte. Annyira színpadi lény, minden mozdulatában érzi a színpadot, ami nagyon inspirál. Fontos, hogy olyan kollégákkal dolgozzak, akik inspirálnak.

Nagyon hamar létrejön köztünk a harmónia, tudjuk akárcsak egy jelzéssel is segíteni egymást. Éppen a Kékszakállút próbáltuk, amikor Viki már állapotos volt. Azonnal láttam, hogy valami nem stimmel, s még időben el tudtam kapni, amikor megszédült. Ha két ember ilyen közel áll egymáshoz, ott még nagyobb dolgok jöhetnek létre. Nekem az sem megy, hogy egy-egy szerepre kiugorjak valahova. Kell a ráhangolódás, a többiekkel eltöltött idő, az összeszokás.

A legek színpadain is énekelt, például a Metropolitanben. Ilyen háttérrel más hazajönni? Jobban kell vigyázni, hogy az embernek ne legyen nagy arca?

Nagyon jó itthon lenni, nagyon jó itthon játszani. Ugyanakkor gyakran megkérdeznek, s akkor én őszintén elmondom, amit gondolok. Sokan nem szeretik a szókimondásomat. Annyira imádom a hazámat, hogy a kritikáimmal csak jobbá szeretném tenni. Nem vagyok könnyű helyzetben, sokszor érzem úgy, megmondó-ember lettem, olykor megsértek másokat, mindezt nem akarom, de szeretnék őszinte maradni és segíteni. Számomra a szakma szent, sokat foglalkozom fiatal tehetségekkel, létrehoztam ezért egy egyesületet. Soha nem felejtem, honnan jöttem. Nekem sem volt könnyű az elején. Hálás vagyok Pászti Júliának, aki évekig ingyen tanított. Belém kódolódott, szeretném továbbadni. Harcolok azért, hogy minél több jó operaénekes, jó, minőségi előadások legyenek.

Nagyon várom a szentendrei előadást. A Szentendrei-szigeten, Horányban lakom. Mindennap átmegyek a városon. Van egy kis csónakom, amit a szentendrei kikötőben tartok. Varázs-város. Imádom. Szerelmes vagyok a tájba, mindenbe, ami ott van. Barátaim laknak ott, sokszor vagyunk együtt. Nagyon jó programjai vannak a városnak, ha tehetem, elmegyek rájuk. Fontosnak tartom támogatni a hazai kultúrát. Nincs ma könnyű helyzetben az ország, saját misszióból jobban oda kellene figyelni az országra. A kultúráért harcolni, lenni, azt fényesíteni, beleadni szívet-lelket, az nem rossz dolog.

Szerző: Marton Éva

Színház.org

Jegyet itt tud vásárolni az előadásra, amelyet július 28-án és 29-én 20.30-kor láthat.