Selmeczi György: “A színpadi zene alárendelődött a szolgáltatóipari szektornak”

2017 október 18. szerda, 8:20

A CAFé Budapest keretében október 17-én mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Opera a Boldogasszony lovagját, Selmeczi György vígoperáját. A szerzőt  Revizor kérdezte.

 

A Revizor cikkéből:

“Arra voltam kíváncsi, hogy egy történelmi-vallási tematika az idők folyamán hogyan folklorizálódott. Főleg az írásbeliség előtti századokban volt ennek rendkívüli jelentősége. Nem véletlen, hogy a téma a magyar középkor ikonográfiájában ilyen nagy súllyal van jelen. Számtalan templom őriz Szent László-freskókat, hozzá kötődő tárgyakat, ami azt bizonyítja, hogy a hagyomány nagymértékben áthatotta a magyar közösséget” – mesélte Selmeczi György.

Selmeczi György (fotó: szfe.hu)

Selmeczi György (fotó: szfe.hu)

A szerző elárulta, három éve kész a darab, eredetileg tavaly mutatták volna be, de különböző okok miatt egy évet csúszott a premier. Emiatt bizonyos mértékben megváltozott a szereposztás is, közben képbe került a kolozsvári magyar színház operatársulata. Eredetileg különböző helyekről jöttek volna a szereplők, így viszont, hogy intézményes háttér került mögé, biztos kézzel tudtak szerepet osztani. A darabot Novák Eszter rendezi, aki jól ismeri az ottani művészeket. A darab nem Szent László története felől közelít: egy helyes kis falu a kiindulópont, Bátorfa, amelynek közössége felépíti templomát, és Szent Lászlónak akarja szentelni. Viszont van egy nagy bökkenő: Szent László király akkor még nem szent. A falu népe felkerekedik, Váradra mennek, hogy a püspökségen tanúságot tegyenek László király csodatételeiről, és ezzel elintézzék a szentté avatását.

“A reflexív művészet korszakát éljük, senki nem elég eredeti ahhoz, hogy új műalkotásokban gondolkodjon, mindenki reflektál, Mozart, Verdi, stb. mentén próbál önkifejezni. Ez nem nagyon szerencsés, de ilyen a mi korunk. Azt nézzük az operaszínpadokon, hogy X mit gondol a Don Giovanni felől. Ha olyasmit gondol, amit Mozart egyáltalán nem, az is polgárjogot nyer, ami a posztmodern kornak nagy tehertétele. Ugyanakkor itt nemcsak a művészi meggyőződésről, hanem a művészi élet hierarchiájáról is szó van. Ha valaki elér olyan hatalmi pozíciót, hogy már megtehet ezt vagy azt, akkor meg is teszi. És ilyenformán az opera mint műfaj közprédává vált. Persze azt is mondhatnám, hogy hála Istennek, mert hatalmas operabumm van Európa-szerte, de van az egésznek művészeti vonatkozása is, ami az embert bizonytalanná teszi. Nem véletlenül nem írok tizenöt éve színpadi zenét, holott mondhatnám, hogy az életművem nagy részét ez jelenti. Azt érzem, hogy a színpadi zene alárendelődött a szolgáltatóipari szektornak, és ez nem az én világom” – hangsúlyozta Selmeczi György.

A teljes interjú itt olvasható.