“A mi munkánk szolgálat” – Ókovács Szilveszter válaszolt

2018 január 14. vasárnap, 7:31

Eddigi mérlegéről, belső és külső feszültségekről és a nagyszabású felújításról is beszélt az Opera újraválasztott főigazgatója a Mandinernek.

 

A Mandiner cikkéből:

“Hatalmas intézmény a Magyar Állami Operaház, erről sokat beszélek. Sulykolásnak tűnhet, de megnehezíti a működést, ha fenntartónk, partnereink, a társadalom vagy én magam nem tudom, hogy az Opera Magyarország legnagyobb intézménye, mióta megépült az Ybl-palota. Nem a legnagyobb cég, mert a Posta vagy a MÁV, persze, nagyobb, de intézményből nincs ekkora, se minisztérium, se egyetem. Hiszen akkorák vagyunk, mint tíz prózai színház együttvéve… Korábban soha nem hallottam, hogy ezt bárki hangsúlyozta volna, miközben nagyon fontos a mérettel és a feladattal tisztába kerülni. Azt se húzták alá, hogy a kétezres évek előtti, illetve a 2013 utáni – tehát az Erkel Színház újranyitása utáni – Opera a világ egyik legnagyobb efféle intézménye: előadásszám, repertoár, premierszám, aktív évados produkciók, létszám, nézőszám terén is. A mostani pozícióm előtt évekig dolgoztam itt igazgatósági tagként, de nem volt akkora rálátásom a működésre, mint 2011-től. (…) Habár a 2012-es pályamű 95 százalékát megvalósítottuk, nyakig benne vagyunk még a két legnagyobb, 1-1 évet csúszott projektben: az Operaház és az Üzemház felújításában, valamint az Eiffel Műhelyház fejlesztésében. Boldog lennék, ha az Erkel Színház átépítését is elvégezhetnénk 2023-ig, viszont dermesztő arra gondolnom, hogy ha ehhez a hét évhez most öt másikat hozzáadunk, akkor az elmúlt 140 év leghosszabb ciklusa áll elő” – hangsúlyozta Ókovács Szilveszter.

Ókovács Szilveszter / Fotó: Földházi Árpád, Mandiner

Ókovács Szilveszter / Fotó: Földházi Árpád, Mandiner

A direktor sikeresnek értékeli első cillusát: az Opera nézőszáma duplájára nőtt, az előadásszám 80 százalékkal emelkedett, a bevétel, a TAO és a bérlők száma megduplázódott. 400 új munkahelyet is teremtettek, támogatásuk viszont „csak” 50%-kal gyarapodott, tehát nagyon sok múlott a kollégák odaadó, jobb minőségű, nagyobb hatásfokú és mennyiségileg is több munkáján. “Olyan számok ezek, amelyeknek a felével is elégedettek lehetnénk – ugyanakkor az Opera leghosszabb vezetői periódusát vinni azzal a plusz teherrel jár, hogy igazi korszakot kellene teremteni… Önbizalomban nincs hiány, de objektíve a nagy elődök, Bánffy Miklós, Radnai Miklós vagy Tóth Aladár, Lukács Miklós életművét még mindig csak szemlesütve tudom csodálni” – mondta a főigazgató.

“Bármennyire is patetikus, a mi munkánk szolgálat. Nagy a felelősség és sok a feladat, így időről-időre muszáj keménykezűnek lenni és szigorúan vezetni. Ha pedig így működünk, akkor kétségtelenül a húsvágó bárd is előkerül, mert néha elvágólagos a határozat, abból pedig vannak sérülések. Nincs is olyan döntés, amelynek kedvezményezettjei és sértődöttjei egyaránt ne lehetnének. Nem állítom, hogy mindenki eljön majd a temetésemre a mai társulat tagjai közül, de semmiképp sem lehet arról beszélni, hogy punnyadtunk tovább, s ne léptünk volna öleseket előre” – fogalmazott Ókovács Szilveszter.

Az Operaház felújításáról az igazgató így beszélt: “Isten és a közbeszerzés kezében vergődünk, de mégis inkább a közbeszerzésében. Hiába vagyunk mi a kiírók, minden lépésünk felettes szervek engedélyétől függ, és ott vannak a pályázók, akikkel csak egy közös pont van, a projekt ténye, minden más érdekünk széttartó. És az is előfordul, hogy az építőipar általános cinizmusán rágódunk, miszerint az ár-minőség-határidő hármasából csak maximum kettőt választható… Nem lehet a folyamat minden lépésére hatást gyakorolni, nem tud az ember mindent befolyásolni. Ha pedig a közbeszerzésen vív hosszan két rivális cég, az minket rettenetesen károsít az időtényező miatt. Ugyanakkor nem volt más választásunk: a balesetveszélyes működés, a színház sunyi bezárása vagy a nagyberuházás összes kényelmetlensége, kiszámíthatatlansága és problémája között dönthettünk. Nekünk még így is az utóbbi tetszett legjobban, még mindig jobb őszülni, mintha emberéletben esne kár. Talán említettem már a szolgálatot…”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok