240 éves a milánói Scala

2018 augusztus 09. csütörtök, 9:05

1778. augusztus 3-án nyitották meg a milánói Scalát, a világ egyik legjelentősebb operaházát. A Scala építését maga Mária Terézia kezdeményezte, amikor 1776-ban Milánó egyetlen színháza megsemmisült egy tűzvészben. Az új színház egy templom helyén épült fel, amelyet úgy hívtak: Santa Maria della Scala.

Az új, nagyméretű operaház megépítése azért is volt kívánatos, mert így az énekesek állandó munkát kaphattak. Korábban ugyanis az operaénekesek csak úgy passzióból énekeltek, volt mellette „rendes” foglalkozásuk is. A hivatalos nevén Teatro alla Scala di Milano 1778. augusztus 3-án nyitotta meg kapuit, Salieri L’Europa riconosciuta című operáját mutatták be. A műről aztán el is feledkeztek, nem tűzték többé műsorra egészen a 21. századig. A 2000-es évek elején a Scala több éves felújítási munkán esett át, és 2004-ben, amikor újra megnyílt, ugyanezt az operát mutatták be először. A Scala kaszinóval is rendelkezett, ez egyáltalán nem volt szokatlan a 18. században, a színházak így tettek szert némi plusz bevételre.

A leghíresebb szerzők és a legnagyobb művészek mutatkoztak be a Scala színpadán. Mind közül kiemelkedik Giuseppe Verdi, akinek művei szinte egybeforrtak a színházzal, sok operáját a Scala mutatta be először. Néhány évig azonban haragban voltak egymással, Verdi azzal gyanúsította a zenekart, hogy belepiszkálnak a műveibe és megváltoztatták azokat. Haragjában megtiltotta, hogy előadják az operáit.

Az évek során sok különös előadást megélt a Scala, a legérdekesebb talán a karmesterzseni, Arturo Toscanini „húzása” volt 1926-ban. Puccini operájának, a Turandotnak volt a premierje. Erről az operáról azt kell tudni, hogy 1924-ben, amikor Puccini meghalt, befejezetlenül maradt. Természetesen többen írtak hozzá befejezést, de Toscanini addigra már volt akkora nagyság, hogy megengedhette magának a különcködést. Ő egyik befejezéssel sem volt elégedett. Amikor a Turandot ahhoz a ponthoz ért, ahol Puccini „abbahagyta”, Toscanini leállította a zenekart, letette pálcáját, a közönséghez fordult és azt mondta: Az opera itt véget ér, a Maestro halála miatt félbemaradt. A függöny pedig lassan legördült.

A színház, amely 1872-ben Milánó városának tulajdonába került, az első világháború alatt zárva volt, a második világháborúban megsérült. Alig két év alatt épült újjá, de csak a folyosók, a nézőtér és a külső fal maradt a régi, a hátsó részt – köztük a fából készült színpadot – eltávolították. A nézőtéren 2030 ülőhely van, négy emeletén mintegy 150 páholy található, és ezek fölött még két galéria, ahol csak állni lehet. Az operaház fellépői, akármilyen nagy művészek is, mindig félelemmel gondolnak a „loggionisti” (karzatosok) néven elhíresült kritikusokra, akik rendkívül erős kritikai érzékkel bírnak és könyörtelenül hangot is adnak véleményüknek, ha az előadó szerintük nem nyújt megfelelő produkciót. Még Pavarotti sem menekült előlük, 1992-ben őt is lehuhogták a Don Carlosban. Emlékezetes botrányok is zajlottak a színpadon, a 2006-os évadnyitón például az Aidában Radamest éneklő tenort annyira feldühítette a közönség füttye, hogy egy jelenet közepén kirohant a színpadról, helyére a második szereposztás énekese lépett, a szükséghelyzet miatt ingben, farmerben.

A Scalának több magyar vonatkozása is van: 1933-ban vitték színre Kodály Székelyfonóját, 1942-ben – három évvel Budapest előtt – Ferencsik János vezényelte Bartók Csodálatos mandarinját. Több mint húsz évig volt a Scala balettmestere Szalay Karola, Róna Viktor 1983 és 1985 között volt balettigazgató-helyettes. Első magyar énekesnőként Némethy Ella lépett fel, majd 1938-ban Svéd Sándor aratott fergeteges sikert a Tell Vilmos címszerepében. A Scala fennállásának 200. évfordulóján, 1978-ban Marton Éva és Melis György magyarul énekelték Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját, az előadást a magyar születésű Giorgio Pressburger rendezte és Peskó Zoltán dirigálta. Szeptemberben Fischer Ádám Verdi Ernani című operáját fogja dirigálni, novemberben pedig itt lesz Kurtág György első, Samuel Beckett A játszma vége (Végjáték) című drámájából készült operájának világpremierje.

Forrás: Fidelio, MTI, Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok