Mágnás Miska – Mohácsi János rendezése Szombathelyen

2016 december 17. szombat, 8:44

A Weöres Sándor Színházban december 9-én mutatták be Szirmai Albert, Bakonyi Károly, Geszti Péter, a Mohácsi testvérek és Kovács Márton operettjét.

A „Mágnás Miska” Szirmai máig legnépszerűbb operettje. A régi dallamok könnyedsége ellenére azonban a történet feltűnően szomorú és mai: két egymástól elzárt világ, egy érdemtelenül gazdag és egy reménytelenül szegény összeütközéséről szól.

Ajánló a darab elé:

Képzeljünk el egy egészen más világot. Egy olyan régi Magyarországot, ahol a gazdag és politikailag befolyásos emberek bármit megtehetnek, és nem vonják őket anyagilag, se erkölcsileg felelősségre. Ahol grandiózus állami beruházások nem a nemzet, hanem a helyi kiskirályok önös érdekeit szolgálják. De még elképesztőbb: egy olyan Magyarországot, ahol vannak megvesztegethető emberek, ahol egy suttyó parasztból egy este alatt ünnepelt mágnás lehet, és ahol nem az számít, hogy ki vagy, hanem hogy honnan jöttél.

Rágondolni is rossz. Ne is gondoljunk rá – de egy fergetegesen vidám este erejéig érdemes belepillantani.

Gróf raplódi Korláth Gedeont Mertz Tibor, Stefániát, a feleségét Bánfalvi Eszter,  Rolla, a lányukat  Gonda Kata, a Nagymamát, Stefánia anyját Vlahovics Edit,  Giles B. Flanagan, skót komornyikot Kálmánchelyi Zoltán, Gróf récsei Récsey Pixit Orosz Róbert, Gróf técsei Técsey Mixit Matusek Attila, Baracs István, vasútépítő mérnököt Jámbor Nándor, Ibolya Mihály lovászt Bányai Kelemen Barna, Balogh Mária, cselédlányt Edvi Henrietta, Gróf Eleméry Tasziló, oroszlánvadászt Szabó Tibor, a feleségét Songoro Laura alakítja.

Zenei vezető és karmester: Kovács Márton, dramaturg: Mohácsi István, díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Remete Kriszta. 

Kritikus szemmel az előadásról:

“Komoly, fából ácsolt világot kapunk az első felvonásban, nyomokban mintha a tavalyi A falu rossza (egyik kedvenc szombathelyi előadásunk) világa is visszaköszönne, csak közben a magyar vidék vasutat is kapott. Haladás van. Csupán a vonat nem jár a síneken, mert félrecsúszott a korrupció. Ismerős világ. Hova kerüljön az állomás, a faluba, vagy 8 kilométerrel odébb, a grófi birtokra, ahol több tonnányi búza várja, hogy elszállítsák? Jó felütés, amit aztán Mohácsiék a rózsaszín mézesmázas bohóckodáson túl rendesen körbe is járnak. (…) A görbe tükör most is működik, mutat kettéosztott egykor volt (volt?) Magyarországot, urak és szegények világát, ahol a fennhéjázó nagybirtokosok közt sikk az idegengyűlölet és fröcsög a butaság. Cudar világ ez, pénz beszél, suba a subához házasodik, a kisember meg örülhet, ha visszakerülhet a mosogatótálcához, miután egyszer bepillanthatott a kivilágított bálterembe. (…) Mohácsi most is szembe megy a magyar operettjátszás teátrális, külsőségeiben hangsúlyos, pózerkedő hagyományaival.

Nem akar megfelelni a szórakoztatóipar követelményeinek sem, nem akarja, hogy minél fényesebb legyen a tálalás, minél súlyosabb legyen a zenei felhozatal, nem fontos az sem, hogy tökéletesen zengjenek az orgánumok, csillogjanak a dalok (innentől kezdve nem is zavar, amikor nem szólalnak meg úgy a slágerek), ragyogjanak a díszletek és jelmezek. Helyette megpróbálja újra értelmezni belülről, alapjaiból a sztorit, aktualizálni a nyelvezetét, a figurákat és a helyzeteket. Kihozni belőlük azt, ami a mának érdekes lehet. Folytatást a nyugat.hu oldalán talál.

Forrás, fotók: Weöres Sándor Színház
 
 

Kapcsolódó anyagok