„Sok valós próbatételen vagyok túl” – Bodor Johanna válaszolt

2017 július 31. hétfő, 7:16

Tavaly augusztus óta az Operettszínház balettigazgatója, idén a POSZT-on a legjobb koreográfia díját kapta. Bodor Johannát a Fidelio kérdezte.


A Fidelio cikkéből:

“A közös munka, a lendület és a szellemi irányítás segít magabiztosan alkotni. Túl vagyok a hiúságnak azon a fázisán, ami árt; sokkal jobban örülök annak, ha fiatal koreográfusokat fel tudok emelni. A chicagói hercegnőben is lehetőséget adtam nekik az alkotásra: a sztepptánc-koreográfiát Hajdu Anitára bíztam, a néptáncért pedig Lénárt Gábor felelt. Nyilván az irányítás, az ízlés, a koordináció az én kezemben maradt, a közös munka aszerint zajlott, amit gondoltam a darabról. Amellett, hogy a darab zenei anyaga rendkívül színes, szerintem nagyon sokat számít az, ahogyan Lőrinczy Attila és Béres Attila átírták ezt az 1928-ban bemutatott operettet. A magam részéről nem akartam lépéseket hazudni a színpadra, minden mozdulatnak szakmailag igaznak kell lenni” – számolt be A chicagói hercegnő próbafolyamatáról Bodor Johanna.

A koreográfus elmondta, szakmailag volt már elismerésben része: Imre Zoltán-díjat és EuroPass díjat is kapott. A mostani díjjal kapcsolatban a legjobban annak örül, hogy végre a színházi koreografálásnak is lett elismerési platformja. “Ez azt is jelzi, hogy egyre nagyobb szerep jut a táncnak minden előadásban; van már fizikai színház képzés az egyetemen. Ugyanakkor még mindig nem tudjuk, hová tartozik a színházi koreográfus. Sokszor elfelejtjük értékelni, ami az orrunk előtt van, csak kritizálunk, és szellemi reflexekből élünk. 23 éve koreografálok, 40 éve léptem először színpadra balettintézeti növendékként. Történelmi és politikai viharok közepette nőttem fel, és sok valós próbatételen vagyok túl. Bizonyos viselkedési és gondolkodási szempontok stabilizálódtak bennem, nehéz elbizonytalanítani” – fogalmazott Bodor Johanna.

Bodor Johanna

Bodor Johanna

“A koreografálás számomra nagyon jó szellemi munka: logikai játék, pszichológia, és szakmai ravaszság. Volt egy hatalmas tudásbázisom, amit folyamatosan fejlesztenem kellett, miközben már nem voltam táncos. Minden társulatot meg kellett hódítani. Kihívásnak tekintem az összes feladatot az egyszemélyes darabtól a száz személyes darabig, csak azért kell imádkoznom, hogy ihletett legyek. Többen kérdezik, mikor jelentkezem önálló esttel. Amíg nem tudom biztosan, mit akarok mondani, addig nem szólalok meg. Sok ötletem van, de még egyikbe sem szerettem bele igazán” – mondta az Operettszínház balettigazgatója.

A koreográfus azt is hangsúlyozta, fontos a lelkiismeretesség és törekedni kell a korrektségre. “Menekülök attól, hogy hibázzak vagy igazságtalan legyek, olykor mégis megtörténik; és részemről ezt mégis maximálisan ‘életszagúnak’ érzem. A szakmámnak is van technikai, racionális része, ahol nem mindig vagyok szimpatikus; és érzelmi oldala, ami a csendje, a belegondolás. Fontos, hogy figyeljünk egymásra, legyünk több kíváncsisággal egymás élete és munkája iránt, túl szűken mérjük az őszinteséget. Nem szeretem megfosztani magam attól a lehetőségtől, hogy felnézzek emberekre, a szakmai kíváncsiság és a szakmai elismerés sokkal nagyobb barát lehetne. Nem szabadna bárkinek is azt gondolni, hogy egy műfajé a tánc. A szigorúság mellett pont a nyitottság és a szabadság az, amitől sokszínű tud lenni a szakmánk.”

A teljes interjú itt olvasható.