“A szubrettség alkati kérdés, kell hozzá életvidámság” – Hajdú Melinda válaszolt

2017 október 15. vasárnap, 10:12

Szokás szerint nagyoperettel indult az évad a kecskemé­ti Katona József Színházban. Kálmán Imre operettjét szeptember végén mutatták be Béres Attila rende­zésében. A Stázi grófnőt alakító Hajdú Melindát a Baon.hu kérdezte.

Részlet a Csárdáskirálynőből

Hajdú Melinda azt mesélte a Bács-Kiskun megyei hírportálnak, hogy bár Kerényi Imre és Huszti Péter osztályában diplomázott 2009-ben, ennek dacára eddig összesen három operettben játszott, a Csárdáskirálynő a negyedik. “A szubrettség alkati kérdés, kell hozzá életvidámság, temperamentum, valamint tánckészség, akrobatikus rátermettség. Karakterszínésznek tartom magam, emiatt kimondottan szeretem a vidéki színházi létet, ahol megadatik, hogy különböző műfajokban játszhatok és sokféle karakter bőrébe bújhatok. Biztos vagyok benne, hogy nem elégítene ki csak a zenés műfaj. A nagyon szép prózai szerepek után – például Csehov, Ibsen darabjai – ugyanakkor tényleg felüdülés egy operett. Musicalekben (Nyomorultak, Doktor Herz, Csoportterápia), több mesejátékban is játszottam már, mondhatni, kiegyenlített a zenés darabok és a próza jelenléte a pályámon” – sorolta a színésznő.

Részlet a Csárdáskirálynőből

Hajdú Melinda szót ejtett a tavalyi Mágnás Miska előadásról is: “Az elismerés sosem egyetlen szerepnek szól. A Mágnás Miska a nagyszínházban futott, sokan látták, és az operett közkedvelt műfaj Kecskeméten. Szívem szerint még játszottam volna, sajnálom, hogy lekerült a műsorról. Az elmúlt évadban játszottam Szását a Platonovban, Elvstednét Ibsen: Hedda Gabler darabjában, amikre szintén büszke vagyok. Nagy ajándék volt együtt dolgozni Szász János, Zsótér Sándor rendezőkkel. A csehovi orosz lélek kimondottan közel áll hozzám.”

Arra a kérdésre, hogy miskolci lányként végleg Kecskeméten marad-e, úgy felelt: “A színészlét mindig bizonytalan. A tavalyi évadban az ország legjobb rendezőivel dolgozhattam, a legjobb darabok legjobb szerepeiben. Megszerettem Kecskemétet, itt vannak a barátaim, élvezem a társulaton belüli biztonságot és kiszámíthatóságot. A fejlődéshez ugyanakkor kellenek az új impulzusok, kell a tanulás. Most ezen a téren is megkapom itt mindazt, amire szükségem van, de a mi szakmánkban semmi sem állandó. Ezzel együtt jelenleg nem tudok az országban a kecskemétinél jobb vidéki színházat, ahová szívesen elmennék…”

A teljes interjút ITT olvashatják!

Forrás: BAON.hu

 
 

Kapcsolódó anyagok