“A könnyűzene manírosságát ez a mű nem tűri” – Villáminterjú Veréb Tamással a Kékszakállról

2018 február 25. vasárnap, 14:06

Jaques Offenbach Kékszakáll című operettjének bemutatóját február 23-án és 24-én tartják a Budapesti Operettszínházban. Az előadás egyik kulcsfigurája egy álruhás herceg, akit Dolhai Attila mellett Veréb Tamás kelt életre. Vele beszélgettünk izgalmas szerepéről és a különleges próbafolyamatról.

Jelenet az előadásból, fotó: Gordon Eszter

Veréb Tamással két próba között találkoztunk. Elmesélte, az utolsó napokban már csak a nagyképeket tisztázzák. Székely Krisztával most dolgozik először, és mint mondja a próbafolyamat teljesen eltért az általa ismert rendezési stílusoktól.

“Kriszta nagy teret enged a személyiségek kibontására és a kapcsolatrendszerek megtalálására. Utóbbit gyakran ránk is bízza, mely nagy bizalomra vall. Számomra eleinte furcsa is volt, hogy mennyi időnk marad beszélgetni, átgondolni a szerepünket, kifejezetten kellemes munka áll mögöttünk” – mondta Veréb Tamás.

Veréb Tamás a Kékszakállban, fotó: Gordon Eszter

– Ez az első operettszereped a színházban, hogy készülsz rá? Igényel különleges technikát, akár hangképzésben, vagy színjátszásban?

– Mindenképp. Ráadásul most fejeztem be egy televíziós szereplést, mely egy időben kezdődött a próbákkal, nehéz is volt összehangolni eleinte a munkákat, de az elmúlt hetekben már csak a Kékszakállra koncentráltam, ráhangolódtam a karakteremre, beletettem minden energiámat. Karakterformálás szempontjából egyébként ugyanúgy nyúlok hozzá, mint egy musical esetében. Valójában a Kékszakáll nem egy klasszikus értelemben vett operett, inkább vígopera, így Offenbach darabjában a hangképzés természetesen egyedi technikát igényel. Saphirt Dolhai Attilával váltott szereposztásban játsszuk, és szerencsére nem érzem úgy, hogy meg kéne felelnem bármilyen elvárásnak: hozhatom a saját, kevert stílusomat. Klasszikus ének-szakon végeztem a főiskolán, miközben a könnyűzenében is aktívan részt veszek és Saphir dalai valahol a két műfaj között helyezkednek el. Mozgalmasságukban akár musical számok is lehetnének, miközben a dallamívek sokkal közelebb állnak a komolyzenéhez. Nemrég pont arról beszélgettünk a zenei vezetőnkkel, Dinyés Dániellel, hogy a stílust tekintve törekedjünk a komolyzene irányába. A könnyűzene manírosságát ez a mű nem tűri.

Veréb Tamás, Kardffy Aisha, Bojtos Luca, Dolhai Attila, fotó: Gordon Eszter

– Dolhai Attilától “örököltél” már szerepeket, Rómeót vagy Mozartot, ezúttal viszont váltott szereposztásban játszotok.

– Nagyon jó együtt dolgozni „real time-ban” és együtt ötletelni a karakterről. Kicsit azért abban is reménykedem, hogy egy lépcsőfokkal túl vagyunk már azon, hogy minden beszélgetés központi témája az legyen, milyen érzés Dolhai Attila nyomdokaiban járni. Nagyon tisztelem Attila munkásságát, ám soha nem arra törekedtem, hogy másoljam. Igyekszem minden szerepnél saját magam megformálni és új alapokra helyezni azt, ami már le van fektetve. Egy ilyen jó próbafolyamat és a közös szerep után már amúgy is csak egy kérdésem maradt megválaszolatlanul: vajon milyen lehet, ha Dolhai Attilával egyszerre, egy darabban különböző karaktert alakítunk majd….

– Mitől válik az Operettszínházban a jól ismert történet üdítő komédiává ? Mesélj, milyen lesz Saphir a Kékszakállban?

– Mindenképpen spoilereznem kell, mivel két figurát alakítok a színpadon, és ez kivételes lehetőség. Saphir egy inkognitóban színre lépő herceg, akiről a nézők azt hiszik, hogy pizzafutár. Gyakran keresgélek az internetem a szerepeimmel kapcsolatban, most is beütöttem a Google-be, hogy milyen lehet egy igazi arab herceg és találtam is olyan képet, mely jól megfogható, alkalmazható a próbák során. Saphirnak pizzafutárként és hercegként is hitelesnek kell maradnia, a két karakter között megtalálni a középutat. Tulajdonképpen erre is jó az utolsó pár nap, hogy még tovább tisztázzuk, vajon a szerelmi ügyeket hajkurászó, csóró pizzafutár vagy a dúsgazdag herceg figurájából legyen-e több a másikban.

Színház.org