Lehet-e korszerű az operett? – Máthé Zsolt válaszolt

2018 február 26. hétfő, 10:11

Máthé Zsolt jegyzi a nemrég a Kálmán Imre Teátrumban bemutatott Kékszakáll című operett dalszövegeit. Az Örkény Színház színésze írt már rap, opera, kuplé, sláger és színházi dalszövegeket, készített saját dalestet, de ez az első alkalom, hogy nagyoperetthez kérték fel. Az alkotót a Fidelio kérdezte.

A Fidelio cikkéből:

Máthé Zsolt elárulta, Székely Kriszta, az előadás rendezője kereste meg, lenne-e kedve dalszöveget írni a műre. “Örömmel mondtam igent, mert bár a pályám során már készítettem szöveget egész estés előadásokhoz, mégis ez volt az eddigi legnagyobb volumenű felkérés” – tette hozzá. Elmondta, Székely Kriszta és az alkotótársak, Szabó-Székely Ármin és Lőrinczy Attila eleinte nem akartak semmilyen komolyabb változtatást az eredeti történeten és jeleneteken.

Máthé Zsolt

Máthé Zsolt

“Az 1981-es Erkel színházi előadás példányát olvasgattam és hallgattam eredetiben a dalokat. Közben gondolkoztam, mi az, amit én akarok közölni a szövegek által. Eleinte nem volt egyszerű. Eleve úgy állapodtam meg Krisztával, hogy néhány számot kiválasztunk, arra megírom az általam elképzelt verziót és aztán egyeztetünk, jó-e ez az irány vagy merre induljak tovább. Tulajdonképpen ez volt az együttgondolkodás menete. Miután az én verzióim többé-kevésbé elsőre tetszettek Krisztának, a továbbiakban ebben a hangvételben és szóhasználattal, stílussal dolgoztam. Később aztán volt egy kis koncepcióváltás, amikor úgy döntöttek, megváltozatják a történet idejét és közegét. Elhagyták ezt a pásztoridillel induló, királyos-lovagos sztorit és a 20. századba, az ’50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a cselekményt. Ezért visszamenőleg néhány helyen változtatnom kellett a szövegen. Dinyés Danival, a zenei vezetővel sokat konzultáltam, mindig szólt, ha valami prozódiailag nem stimmelt és felhívta a figyelmemet, ha a zene, a kíséret más hangulatot sugallt, mint az én ahhoz írt soraim” – számolt be Máthé Zsolt.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e manapság korszerű az operett, így felelt: “Engem személy szerint is nagyon érdekel ez a kérdés, és szerintem igen. Sokan próbálkoztak és próbálkoznak ezzel, több-kevesebb sikerrel. Tulajdonképpen a Virágos Magyarország is erre volt kísérlet. Nem tudom, mi a recept, de abban biztos vagyok, hogy ha hozzányúlunk, nagyon komolyan kell venni és nagyon kell tisztelni a maga egyszerű gondolkodásával, érzelmességével és naivitásával. A mai kor sokkal bonyolultabbnak vagy árnyaltabbnak tűnik, de az emberek igazából nem változnak: ugyanúgy akarunk hinni a szerelemben, vágyunk a boldogságra, szeretünk önfeledten szórakozni. Ha valaki tépelődni akar a világ sorsán, az emberiségen és önmagán, akkor elmegy egy olyan színházba, ahol jól gyomorba vágják, megkarmolják, és az arcába vágják az igazságot. De ez nem az a hely, bár részleteiben, kidolgozásában igenis kell, hogy tétek legyenek benne, sorsok jelenjenek meg és igazul játsszanak a színészek. Ha ez megvalósul, akkor igazán érvényes lehet az operett a 21. században is.”

A teljes interjú itt olvasható.