Oszvald Marika: “Konzervál, hogy lelkileg-szellemileg nem fáradok!”

2018 szeptember 03. hétfő, 12:20

Oszvald Marika számára a nyár sem a pihenés időszakát jelentette, egyik fellépésről a másikra sietett, sőt most is új szerepet tanul. Számára nem fárasztó folyton rámosolyogni a világra. Lapszemle.

A Budapesti Operettszínház színésznőjével a 24 Órában olvashatnak interjút:

Oszvald Marika elárulta, minden évszakot szereti, de a nyarat különösen. “Pesten születtem, ám a szüleim Debrecenben kaptak szerződést, így nyolcéves koromig ott éltünk, később Gyula öcsémmel kiegészülve. A Nagyerdőbe jártunk nyaranta, de mivel a család anyai ága a Balaton-felvidéken élt, néha Litéren és Fűzfőn is vakációztunk. Apuka szeretett mindent megörökíteni, sok kép van, amiken az öcsémmel pancsolunk” – mesélte.

Oszvald Marika a Budavári Palotakoncerteken / Fotó: Gordon Eszter

Arra a kérdésre, hogy a szüleit látva a színpadon volt-e olyan ami felkavarta, elmondta: “Hogyne. Egyszer apu a Toscában játszott, vitték kivégezni a darab végén az Angyalvárba. Én háromévesen, azt látván, hogy felállnak a katonák a sortűzhöz, elkezdtem teli torokból üvölteni a páholyból: ‘Ne bántsátok az apukámat! Segítség, segítsééég!’ Annyira zokogtam, hogy csak nagy sokára bírtak lenyugtatni. Máskor meg bent lehettem a Traviata próbáin, kívülről fújtam az összes dalát, ám a premierre apuék már nem vittek el. Ezen nagyon megsértődtem, így amikor éjjel hazaértek, először alvást színleltem, aztán spontán kifordultam az ágyból, és rázendítettem, pontosan idézve a darabból: ‘Kifizetem ezt a nőőőt!’ Majd diadalittasan befordultam a fal felé, anyuék pedig szakadtak a nevetéstől.”

Az interjúból kiderül, a szubrett számára nem fárasztó folyton rámosolyogni a világra. “A génjeimből eredő jókedvem amiatt sugárzó ma is, hogy sem lelkileg, sem szellemileg nem fáradtam még el. A testem persze elgyötört néha, mint a legtöbb kortársamé, ám az élet varázslata iránti szeretet belőlem egy percre sem illan el. Az emberek mindig nagy csodákat várnak, én viszont a létezést tartom a legnagyobb csodának! Itt vagyok egy Föld nevű bolygón, és amik körbevesznek, azokat meg kell látnom, meg kell élnem. Minden napom más, folyton történik valami, és hogy én szenvedélyes és lelkes tudok maradni ez iránt, az konzervál. Hiába korosodom, egyre többet dolgozom. Most is itt volt a nyár, de én a Bunbury című darab egyik nagyívű szerepét tanulom a szeptemberi premierre a Körúti Színházban” – árulta el Oszvald Marika.

Oszvald Marika / Fotó: MTVA

Oszvald Marika / Fotó: MTVA

 

A védjegyévé vált cigánykerekezésről elmondta: “Apukám 18 éves koromban azt jósolta, 40 évesen úgyis abba fogom hagyni az egészet, akkor szokták ugyanis a szubretteket lapátra tenni. Harminc éve, amikor Münchenben A víg özveggyel vendégszerepelve kánkánoztam, előadás után Vámos László odajött hozzám: ‘Marika, ez olyan fantasztikus volt, hogy ezt szeretném tőled látni akkor is, amikor 80 leszel!’ Egyikük sem él már, én viszont továbbra is hányom a cigánykerekeket.”

A teljes interjút a 24 Óra c. lapban olvashatják.