“A Maya tele van izgalommal, érzelmekkel” – Villáminterjú Laki Péterrel

2018 november 30. péntek, 9:28

November 30-tól régi adósságát törlesztve tűzi műsorára a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs művét, a Mayát. Az előadás egyik Dixije Laki Péter, aki a próbákról, egy távol-keleti utazásról és arról is mesélt, miért szeret főzés közben történelmi témájú dokumentumfilmeket nézni.

Laki Péter nemrég érkezett vissza Szöulból, ahol Kardffy Aishával nem mindennapi környezetben képviselték Magyarországot egy különleges operett programmal.

Fotó: Gordon Eszter

– A Távol-Kelet nem volt teljesen szűz terület számomra – meséli Laki Péter – ugyanis két éve Kínában jártunk az Operettszínházzal a Balassi Intézet és a Pentaton által szervezett ‘Csárdás 100’ turné keretein belül. Idén Dél-Koreában a Seoul Millenium Hilton Hotel báltermében egy üzletemberekből és politikusokból álló társaság rendezvényén vettünk részt a kolléganőmmel, és elképesztő élményekkel gazdagodtunk. A The Gaon Club évente megrendezett eseményein mindig más országot lát vendégül, 2018-ban Magyarországra esett a választásuk és a Sparkling Hungary nevű bálon a magyar operett mellett a magyar borok is fókuszba kerültek. Imádták a műsorunkat, a koreaiaknak leginkább az akrobatikus elemek tetszettek, a bemutatónk pedig egy flashmobbal indult, ahol pincérként léptem be a terembe, majd pár perc után letépve magamról a pincér jelmezt már díszmagyarban táncoltunk és énekeltünk Aishával.

-Számodra kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy az operettek felé húz a szíved?

-Mindig is jobban szerettem ezt a műfajt, klasszikus hangképzést tanultam és eddig több operettben játszottam, mint musicalben. Amikor az első szerepemre kiválasztottak a stúdiós éveimben, tulajdonképpen egyértelművé vált, hogy ez lesz az én utam.

– Pedig nem is színészi pályára készültél, sőt, teljesen más közegből, bölcsész karról érkeztél.

– Történelemtanárnak készültem, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem, mellette a Juhász Gyula Tanárképzőn is tanultam, és sosem gondolnád mi lettem volna a diplomám szerint: történelem ember és társadalom műveltségterületi tanár.

– Jól hangzik!

– Nagyon és a történelem szeretete a mai napig megvan. Imádok főzni, és főzés közben történelmi korokat feldolgozó dokumentumfilmeket nézni. Ez az ami igazán kikapcsol.

– Az eredeti szakmádból lett a hobbid?

– Ez érdekes, tényleg. Amikor egyetemre jártam akkor kezdtem el énekelni, és ma már a színház lett a legfontosabb az életemben, ez a szakmám és a történelem hobbiként él tovább.

 

Fotó: Gordon Eszter

– Emlékszel még az első alaklomra amikor beléptél az Operettszínházba?

– Az egyik Pesti Broadway Fesztivál idején a színház stúdiójába hirdettek pótfelvételit, melyre jelentkeztem. Arra emlékszem, hogy milyen jó élmény volt, arcon is csapott. Nyilván előtte nézőként láttam már előadásokat az Operettszínházban, a mai napig felrémlik, amikor a szüleimnek a Viktória című operett közben megemlítettem, hogy egyszer én is ezen a színpadon szeretnék állni! És nem is telt el sok idő…

– Fontosak a lépcsőfokok a karrieredben?

– Igen, nagyon. Stúdiós koromban rengeteget statisztáltunk és gálákon, szabadtéri előadásokban is kipróbálhattuk magunkat, mindenbe belekóstoltunk, még a turnévilágba is. Végigjártam a fokokat…

– … És egész jól alakul ez a “lépcsőzés”, hiszen pár hete átvehetted az Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó Marsallbotot az Operettszínházban.

– Jó érzés volt átvenni, de az esett a legjobban amikor Lőrinczy György főigazgató azt mondta: „a színházi munkához való hozzáállása példaértékű”. Ez számomra tökéletes visszaigazolás arról, hogy megéri tovább hajtani, dolgozni és tanulni.

– Most újabb mérföldkőhöz érkezel, a Mayában kaptál szerepet. Dixit játszod, a főszereplő legjobb barátját. Milyen lesz a karaktered?

– Nagyon várjuk a premiert, és nagyon tetszik a szerep, izgalommal, fordulatokkal teli a története. Dixi egy olyan fiú, aki bár jóban van barátjával, mégis odavan Charlie szerelméért, Madeline-ért is… A második felvonásban derül ki, hogy vajon Madeline kit választ a két barát közül. A Maya tele van izgalommal, érzelmekkel. Minden szerepemet mindig a lehető legjobban szeretném megformálni, kitalálni. Ehhez szerencsére rendszeresen a legsegítőkészebb kollégákat kapom. Most Kiss Zoltánnal alakítjuk a karaktert felváltva, és folyamatosan tanulok tőle, de tanulunk egymástól is a többiekkel, a próbaidőszak alkalmával összetesszük minden ötletünket.
Ráadásul Fényes Szabolcs zenéje fantasztikus. Abban a percben amikor megszólal a zenekar, kiráz a hideg. Teljesen beleszerettem, amennyire könnyed, olyan szinten klasszikus is.

Fotó: Gordon Eszter

– Mire készülsz a Maya bemutatója után?

– 2019-ben két premierem lesz, a Mária főhadnagyban játszom Békéscsabán és Veszprémben, júniusban pedig Szabó Máté rendezésében a Marica grófnőben szerepelhetek az Operettszínházban és készülök egy titkos dologra is: az operettből egy kicsit más műfajba szeretnék átevezni. Kedvelem a klasszikus zenét és most úgy néz ki adódott egy lehetőség, amivel szeretnék élni.

– Van időd mostanában főzni?

– A szabadidő megteremtését alapvetőnek gondolom. Fontos, hogy ki tudjak kapcsolódni a párommal és a barátaimmal. De most főpróbahét van, szóval beköltöztünk a színházba. Főzés majd bemutató után, de akkor viszont nagyon!

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok