“Igazi szívcsapat jött össze” – Interjú A kék madár zeneszerzőivel

2018 december 16. vasárnap, 7:00

Pár napja mutatta be az Operettszínház Maurice Maeterlinck A kék madár című színdarabjának zenés színházi változatát Szenteczki Zita rendezésében. A Kálmán Imre Teátrumban műsorra került alkotás egyaránt igyekszik megszólítani a fiatalabb és az idősebb generációt. Az előadás zenéjét Darvas Benedek és Ádám Rita jegyzi. A két alkotó a dalok születéséről, a közös munkáról, családi kötődésekről is mesélt.

Hermann Szabolcs karmester, Mihalics János, az előadás zenei vezetője és másik karmestere, Ádám Rita és Darvas Benedek zeneszerzők / fotó: Schumy Csaba

Spilák Klára interjúja:

-Ismertétek a történetet?

Ádám Rita: Gyerekkoromból egy rajzfilm van meg. Arra emlékeztem, hogy van egy mese, amiből sok mindent nem értek, de nagyon boldogan nézem. Elolvastuk az eredeti művet…

Darvas Benedek: … és kiderült, hogy nem is annyira mese. Ez egy erősen filozofikus, szimbolista mű a huszadik század elejéről. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű ebből zenés-táncos színházi előadást csinálni, ami a fiatalabb és az idősebb korosztálynak egyaránt szól. Ráadásul az eredeti műben rengeteg szereplő van. Mondjuk legalább tíz féle boldogság… Ezt összevonni egy kamaradarabbá, ami el is fér ebben a kis térben…

Ádám Rita: A történet egyetlen nap alatt játszódik, egyetlen nagy utazás, ami egy egész életet megmutat, és amelynek során mindenféle helyeket bejárunk, gyakran eléggé elvont területekre is eljutunk. Az volt az alapkérdés, mik legyenek azok, amiket meg lehet ragadni színpadilag, és zeneileg is izgalmassá lehet tenni…

Darvas Benedek: … két felvonásban összesűríteni ezt a nagyon nagy anyagot és megtalálni benne a dalok helyét…

Ádám Rita: … és közben gördülékeny is legyen…

Darvas Benedek: … és ne legyen unalmas. A nyolc fős alkotói csapat napokra összeült, együtt olvastuk végig a művet és közös döntés eredményeként születtek meg a dalok helyei. Aztán augusztus elsején nekiálltunk megírni a számokat. A szövegkönyv akkor még folyamatosan alakult.

Ádám Rita: Az alapvetés volt, hogy minden fontosabb szereplőnek és lényeges szituációnak legyen saját dala. Ezeket összegyűjtöttük, ez volt a fő csapásirány. Tizenkét számot írtunk össze és annak mentén haladtunk.

Darvas Benedek: Hat az első felvonásban és hat a másodikban. Az volt a fontos, hogy mindenki énekeljen valamit, de mit és miről?

Ádám Rita: És az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy jórészt tárgyak és fogalmak a szereplők. Persze van kutya, macska, Alkonytündér, de aztán ott a Kenyér, a Cukor, a Tűz, a Víz, nem beszélve az Időről, a Fényről vagy az Éjszakáról…

Darvas Benedek: … na meg a különböző boldogságokról. Tytyl és Mytyl az útja során találkozik többek közt a birtoklás, a gazdagság, a tehetetlenség, a tudatlanság, vagy a beképzeltség boldogságával.

Ádám Rita: És jött a kérdés: miről énekel a tiszta boldogság?

A kék madár / fotó: Budapesti Operettszínház

-Ezt gondolom megírta Závada Péter.

Darvas Benedek: Így van. Péterrel úgy dolgoztunk, hogy közösen kitaláltuk, miről szóljon a szám, utána megírtuk a zenét és ő erre írta rá a szöveget.

A különböző karaktereknek saját zenei stílust találtatok ki, vagy van egy egységes irány, amit követtetek?

Darvas Benedek: A zenei stílus kissé eklektikus, mégis egységes, amiben megjelenik a tízes-húszas évek későromantikája, a német kabaré Brecht-Weill világa, a klasszikus Broadway zene, a korai szving, a tangó, sőt még a pop is.

Ádám Rita: Például az első felvonás fináléja inkább klasszikus musical, sok kórussal.

-Ki csinálta a hangszerelést?

Darvas Benedek: Én. A hangszerelés a jelmezekhez hasonlóan színes és izgalmas. A dalok gyakran mély érzelmi húrokat pengetnek, de ügyeltünk arra, hogy ez ne csorduljon túl, és a megfelelő helyeken ellenpontozza a darab komor világát. Más helyeken sötétebb zenei világot teremtettünk, megfelelő humorral kezelve.

Ádám Rita: Ami a legfontosabb, hogy egy igazi szívcsapat jött össze. Csodálatos kohézió van a társaságban és végtelen szeretettel készült az egész anyag. Benne volt a zenében a szívünk-lelkünk és szerintem ez hallatszik is.

-Zitával mennyire találtátok meg a közös hangot?

Darvas Benedek: Maximálisan. Fantasztikus volt Zitával dolgozni. Csodás jelenség, nagyon szeretjük. De a stáb többi tagjával is teljes volt az összhang, ami nem jelenti azt, hogy mindenben folyton egyetértettünk, de ebből mindig valami jó megoldás született. Ez azért különösen lényeges, mert a zenés-táncos műfajban különösen egymásra van utalva szöveg, dal, zene, koreográfia, jelmez és fény.

A kék madár / fotó: Budapesti Operettszínház

-Volt már hasonló nagyszabású munkátok?

Darvas Benedek: Nekem ebből a típusú zenés darabból két ilyen munkám volt. A Vesztegzár a Grand Hotelben, amit Hamvai Kornéllal és Varró Danival írtunk, hasonló anyag, csak az sokkal inkább a harmincas évek dzsessz zenéjére van kihegyezve, mert maga a történet is akkor játszódik. Aztán ugyanezzel a csapattal csináltuk meg a Zöld kilences című darabot a Vígszínházban. Az sajnos nem futott túl sokat. Ritával három éve dolgozunk együtt szerzőpárosként és ez már talán a nyolcadik színházi zenénk, de ilyen nagy projektben először veszünk rész közösen.

-Beszéltetek arról, mennyire filozofikus és sokszor komor hangulatú ez a mű, ugyanakkor mégis csak az ifjúsági közönségnek is szól. Hogyan tudnak ők találkozni a darabbal?

Ádám Rita: Sikerült egy mozgalmas, színes és játékos előadást létrehozni. Ebben fontos része van a zenének. Könnyítettünk a darab hangulatán a zenékkel, a táncokkal, a jelmezekkel.

Darvas Benedek: Közben persze lényeges volt, hogy ne sérüljön a darab szellemisége. Nehéz határmezsgye a családi színház. Hogy legyen benne mese és humor is, de megmaradjanak az eredeti filozófiai és erkölcsi mondanivalók. Rengeteget beszéltünk arról, hogyan lehet ezeket a dolgokat egyensúlyba hozni. Bíró Bence és Kautzky-Dallos Máté dramaturgok munkájának ebben oroszlánrésze volt.

-Van kedvenc zenétek?

Darvas Benedek: Nekem most az Idő dala, amit Rita írt. Az egyébként nagyon sokak kedvence.

Ádám Rita: Ennek a muzsikának van egy története. Kb. hat évvel ezelőtt fölvettem otthon egy zenei alapszövetet, aminek azt a címet adtam, hogy Az Idő leleplezése. Amikor arról beszélgettünk, milyen számok kellenek és kiderült, hogy az Időnek is lesz egy dala, rögtön ez jutott eszembe. Ebből a szövetből nőtte ki magát a dal, ami a hangszereléssel együtt elsöprő erejűvé vált. De még vázlat formájában volt, mikor már úgy voltam vele, hogy egyszer majd valami gigantikus formában szeretném hallani. Ez most megvalósult. Sok éves álmom kel életre a szemem előtt a nyolc tagú zenekarral, a fantasztikus kórussal és a csodás szólistákkal. Szóval lehet, hogy nekem is ez a kedvencem.

A kék madár / fotó: Budapesti Operettszínház

-Hogy dolgoztok együtt?

Ádám Rita: Általában egyikünk ráérez egy dalra, a másik egy másikra.

Darvas Benedek: Többnyire párhuzamosan írjuk a zenét és egy idő után megmutatjuk, ki hol tart. Ha valaki megakad, a másik ad ötletet, ami tovább lendíti a munkát…

Ádám Rita: És akkor vagy az van, hogy ennek mentén az ember belemegy a saját kis burkába és folytatja egymaga, vagy együtt fejezzük be.

Darvas Benedek: Olyan dal is van, amit teljesen külön csináltunk és olyan is, amit végül együtt írtunk.

Ádám Rita: A konyhában…

Darvas Benedek: A konyhában egy szál gitáron írtuk meg a nagyszülők dalát. A fák dalát nehéz volt megszülni. Annak én álltam neki, de nem tudtuk kitalálni, miről szóljon, miről is kellene énekelni, pedig az nem árt… Nyár vége volt, és a lakásban itt-ott fel kellett újítani az ablakokat. Neki is álltam smirglivel, lenolaj kencével, zománcfestékkel, stb. És akkor eszembe jutott, hogy ez milyen jó téma, erről énekelhetnének a fák: kit hogyan vágtak ki, csiszoltak le, csavaroztak össze, dolgoztak fel. Ez Petinek is tetszett, így született meg a szöveg.

Ádám Rita: Azt tudni kell, hogy Tytyl és Mytyl szülei favágók és ezért a fák nagyon haragszanak a gyerekekre.

-Ahhoz, hogy így együtt tudjatok dolgozni, egy egészen ritka alkotói és emberi kapcsolat és szimbiózis kell.

Darvas Benedek: Nagyon giccses, de amellett, hogy az életben is egy pár vagyunk, még a munkában is társai vagyunk egymásnak.

Ádám Rita: Nagyon egy tempóban vagyunk minden szempontból.

-Honnan ismeritek egymást?

Darvas Benedek: Zenei körökből.

Ádám Rita: Lassan tíz éve már, hogy ismerjük egymást, de csak három és fél éve vagyunk együtt.

Darvas Benedek: Mind a ketten muzsikáltunk a Keleti blokk nevű helyen az Ajtósi Dürer sor régi egyetemi épületében. Fiatal zenészek, képzőművészek dolgoztak ott, mindenkinek volt saját próbaterme vagy stúdiója. Ott találkoztunk. Meg egymás koncertjeire is jártunk. Ritának volt a Senkicsodák nevű zenekara, amit Matisz Flórával ketten csináltak.

Ádám Rita: Én meg Vasárnapi Gyerekekre jártam. Nekem az volt az első számú kedvencem.

Darvas Benedek: Akkor persze még nem gondoltuk, hogy egyszer együtt fogunk zenét írni, azt pedig végképp nem, hogy épp az Operettszínháznak.

A kék madár / fotó: Budapesti Operettszínház

-Nyomaszt vagy inspirál, hogy az egész családod zenével foglalkozik?

Darvas Benedek: Megnyugtat. Ha bármi van, tudok szólni Kristóf öcsémnek, vagy apámnak, hogy segítsen. Ő mindenre azonnal tud valamit mondani, a mai napig tanulok tőle. Petrovics Emilnél a Zeneakadémián rengeteg dolgot elsajátítottam a hangszerelésről, a formáról, de a színház egy plusz valami, azt csak ott lehet megtanulni, és a színházi szakmát szinte kizárólag apámtól tanultam. Nem igen akad olyan valaki, aki ezt itthon nála jobban ismerné.

Ádám Rita: Én meg Bencétől (Benedek, a szerk.) tanulom, ő adja tovább nekem.

Darvas Benedek: Apám ötven éve csinálja és én is már húsz éve, de még mindig van mit ellesnem, és nem csak tőle. Minden egyes új feladat további tapasztalatokkal jár. Az Operettszínházban dolgozni nagy kaland volt. Hihetetlen élmény, ahogy az ötszólamú kórusok, amiket leírtunk, kristálytisztán megszólalnak.

Ádám Rita: Ráadásul nagyon nehezek ezek a szólamok.

Darvas Benedek: A zenekarban is olyan zenészek vannak, hogy le a kalappal. Nagyon vágytunk már arra, hogy csináljunk egy ilyen darabot. Nagy boldogság, hogy itt lehetünk, és együtt dolgozhatunk ezekkel az emberekkel, zenészekkel, színészekkel.

Ádám Rita: Mindenki borzasztóan kedves. Meleg, baráti légkör vett körül minket.

Darvas Benedek: És szerencsére nagyon szeretik a zenénket.

Ádám Rita: Nagyon izgultunk az olvasópróbán, ahol először hallották a dalokat. Volt, aki az egyik dalnál könnyezett, volt, aki a másikon nevetett. Azóta is látható örömmel éneklik a dalokat.

Darvas Benedek: Nekünk pedig ez a legnagyobb öröm.

Forrás: Budapesti Operettszínház