“Máig hiányoznak azok a késő éjszakába nyúló trécselések” – Rátonyi Hajni édesapjáról mesélt

2019 január 16. szerda, 12:16

Rátonyi Róbert, az “operett koronázatlan királya”, a Csárdáskirálynő halhatatlan Bóni grófja a közönség kedvence volt, itthon és szinte mindenütt a világon. Lánya, Rátonyi Hajni a Nők Lapjának mesélt édesapjáról és a vele töltött felejthetetlen karácsonyokról. Lapszemle.

Rátonyi Hajni Vadas Zsuzsának adott interjút:

Rátonyi Róbert neve örökre összeforrt a könnyűzenei műfaj történetével, de láthattuk remek prózai karakterszerepekben, filmekben, tévéműsorokban, és hallhattuk énekelni a rádióban is. Két gyereke közül a nagyobbik, ifj. Rátonyi Róbert a dzsesszzenélésben szerzett nemzetközi elismertséget, húga, Hajni színésznő lett. Emlékezetes filmszerepe a máig népszerű Abigél filmsorozat egyik matulás lánya, a Murai.

A Nők Lapja interjújában Rátonyi Hajni arra a kérdésre, hogy milyen emlékei vannak a családi karácsonyokról, úgy felelt: “Hála a jóistennek, csak jó és szép emlékeim. Nálunk mindig csodálatosan teltek az ünnepek, és ehhez apu személyisége teremtette meg a varázslatos atmoszférát. Nagyon meleg burokkal vett minket körül, imádtuk az örök vidámságát, és sütkéreztünk a szeretetében. Minden pillanat élmény volt és visszahozhatatlan. Soha nem lehet elfelejteni, mert olyan még egyszer nem lesz.”

Fotó: Csibi Szilvia

Elmondta: “Már a készülődéssel is ráhangolódtunk az ünnepre. Szüleim mindig hatalmas, plafonig érő karácsonyfát állítottak, eleinte ők díszítették fel meseszépen, később a két fiú, a nagy Robi és a kis Robi. Utána ők elvonultak a filmmúzeumba, Chaplin- és táncos filmeket nézni, a két nő – mi ketten anyuval – a konyhában sütöttünk-főztünk. Rengeteg rántott husit, mert apu azt szerette, rósejbnivel, karikára szelt sült burgonyával. Mindig volt halászlé, rántott hal is, meg majonézes burgonya, kaszinótojás és zsírjában sült libamáj. Desszertnek bejgli és zserbószelet. Szenteste eljöttek a nagyszüleim – ők is rántott hús pártiak voltak -, ezt szűk családi körben ünnepeltük, bensőséges hangulatban. Másnap beindult a nagy karácsonyi körforgás, amit mi, gyerekek nagyon élveztünk. Szüleim nagy társasági életet éltek: ilyenkor egyik nap hozzánk jöttek látogatóba apu barátai és kollégái, másik nap mi viszonoztuk a látogatást. Nem múlt el karácsony, hogy ne találkozhattam volna olyan akkor ismert hírességekkel, mint Feleki Kamillkáék, Békeffi ék, Fényes Szabolcsék, Kellérék, Kazalék, Ruttkai Éviék. Ha nem nálunk, akkor náluk.”

Valaha a Fészek is arról volt híres, hogy előadás után ott jöttek össze a színészek. Erről Rátonyi Hajni így mesélt: “A felső emeleten volt a majomsziget, ott volt a szűk kör, az erős mag, apu is közéjük tartozott. Oda én is csak főiskolás koromban mehettem, hogy dumcsizni tudjak apuval. Akkor már elköltöztem hazulról. Ha nagyon későig elhúzódtak a próbák, akkor felbuszoztam hozzájuk, és ott vártam be a szüleimet. Máig hiányoznak azok a késő éjszakába nyúló trécselések apuval. Vele mindenről lehetett beszélgetni (…)”

Rátonyi Hajni / Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

A színésznő elárulta, hogy történt amikor háromévesen már beszaladt a világot jelentő deszkákra.
“Ez is része a családi legendáriumnak. Apu igyekezett távol tartani minket a színháztól, nem vitt be a próbákra sem, csak a premieren nézhettük meg a színpadon. Amikor együtt játszott keresztanyámmal, Honthy Hannával a Csárdáskirálynőben, akkor “Hanna mami” kérte, hogy vigyen be, hadd kukucskáljak be legalább a kulisszák mögé. Az ügyelőportál mellől néztem, ahogy bevonult a színpadra, csodálatos kalapban és tollakkal, és odanézett rám. Azt hittem, behív magához, és odarohantam. Óriási sikerünk volt. Utána többen is javasolták apunak, hogy ezt folytatni kellene. Így született meg a közös műsorunk, amit önfeledt, vidám játéknak éreztem, semmi többnek. Tizennégy évesen kinőttem belőle, mondtam apunak, ennyi volt, hagyjuk abba. Nem akartam színésznő lenni. Soha nem szerepeltem, az iskolai ünnepségeken sem. Külkereskedő akartam lenni, hogy sokat utazhassak. Negyedik gimnazista koromban hirtelen úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, jelentkezem a Színművészeti Főiskolára. Ha nem vesznek fel, nem kísérletezem a stúdiózással, ráhajtok a Külkerre. Felvettek. Apu is meglepődött, hogy színésznő akarok lenni, de nem próbált lebeszélni. Mint mindenben, ebben is támogatott engem és a bátyámat is. Nem járt be a próbákra, csak a kész előadásban nézett meg, de utána elfogultság nélkül közölte a véleményét. Mindig, mindent megbeszéltünk vele a szakmáról.”

Rátonyi Róbert lányával Amerikába és Ausztráliába is elutazott.
“Amerikába kétszer is meghívtak bennünket, én vendégszerepeltem apu show-műsorában. Vele nagyon jó volt csavarogni a világban, mert hihetetlen módon felkészült rá. Mindent tudott a helyről, ahová mentünk, mintha már járt volna ott. Kinézte, milyen előadások mennek a Broadwayn, mit hol lehet venni, mit kell megnézni, milyen múzeumokat. Ráadásul végig forgatta – amatőr filmesként – az összes utunkat, és itthon megvágta. Ha visszanézem a digitalizált változatot, amihez a bátyám vágott zenét, áldom érte, hogy erre is gondolt. Nagyszerű volt filmesnek, vágónak, idegenvezetőnek, partnernek” – mondta a színésznő.

Zsurzs Kati és Rátonyi Hajni az Abigélben

Rátonyi Hajni karrierje sikeresen indult, matulás lányként megismerte az egész ország.
“Nagy szerencsénk volt. Szabó Magda regényének televíziós változatát Zsurzs Éva rendezte, és a mi osztályunkból válogatott szereplőket. Remek hangulatban forgattunk, olyan “felnőtt” színészekkel, mint Garas Dezső, Básti Lajos, Piros Ildikó. A lányokkal együtt mentünk gyakorlatra a Tháliába, és nagy szerencsénkre minden főszerepet mi játszhattunk, mert a nagyok – Hámori Ildikó, Gór Nagy Mari – akkor mentek el szülni. Egyből a mélyvízbe kerültünk. Utána következett a Vidám Színpad, majd Sopron, most szabadúszó vagyok. Hogy ez jó-e nekem? Nem tudom eldönteni. Megváltozott a világ, már semmi sem úgy működik, mint régen, nincsenek társulatok, vagy már a meglévőknél is ritka az olyan családias és bohém légkör, mint apu idejében. Tudomásul vettem, és alkalmazkodom hozzá. Most is hívnak színházakhoz játszani, és az utóbbi időben egyre több a szinkron szerepem is. Színészek között nőttem fel, nyitott vagyok mindenre, hogy színészek között lehessek” – fogalmazott.

A teljes interjút a Nők Lapja 2018/51-52. lapszámában olvashatják.

 
 

Kapcsolódó anyagok