“A Mária főhadnagy központi motívuma az otthon keresése” – Széles Flóra és Lukács Dániel válaszolt

2019 november 08. péntek, 21:21

A Veszprémi Petőfi Színház Huszka Jenő–Szilágyi László Mária főhadnagy című operettjét, Seregi Zoltán rendezésében állította színpadra idén ősszel. Az előadás két főszereplője, Széles Flóra és Lukács Dániel az M5 kulturális csatornának mesélt arról, számukra mit jelent ez az operett.

Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

Széles Flóra Pannit alakítja a Mária főhadnagyban. A színésznő elárulta, számára a mű központi motívuma az otthon keresése és a válasz arra, kik azok az emberek akikkel szívesen élnénk le az életünket.

“Ha csak a felszínt nézem, akkor persze a szerepem arról szól, hogy szerelmes vagyok Tóbiásba, megfognám őt férjemnek. Ám ennek is oka van: vajon miért pont ő az, akivel szeretnék családot alapítani.”

Lukács Dániel egyetemi hallgató Zwiekli Tóbiásként látható az operettben. A színész úgy fogalmazott: “gyerekkoromban szolfézsra jártam, az oktató azonban azt mondta édesanyámnak, hogy reménytelen eset vagyok, sosem fogok énekelni. Később, már az Színművészeti egyetemen úgy éreztem, hogy az operett és a musical nem áll közel hozzám. Amikor harmadévesek voltunk, Oberfrank Pál igazgató meghívott a Nyitott balak című produkcióba. A próbák alatt átfordult bennem minden, és azóta is élvezettel veszek részt a zenés előadásokban”.

Széles Flóra arra a kérdésre, hogy vajon az operettnek milyen jövője lehet, úgy felelt: “ miden műfajnak van egy virágzása, majd hanyatlása. A változásnak köszönhetően a műfajt újra felfedezték, és én nagyon szurkolok, hogy ismét felvirágozzon az operett, mert az a tisztaság, erő és derű, ami benne van, mindenkinek nagyon hiányzik a mai világban”

A romantikus nagyoperett története 1848-ban, Bécsben kezdődik, és végigkíséri Lebstück Mária fordulatokban gazdag, kalandos életének jelentősebb állomásait. A megtörtént eseményeken alapuló darabban a magyar érzelmű Máriát rokonai egy osztrák arisztokratához készülnek férjhez adni. Szerencsére megérkezik Mária nénikéje Antónia, és az ő, valamint a kissé bolondos szabó, Zwiekli Tóbiás segítségével sikerül még időben Magyarországra szöknie. Azért, hogy a már forradalom hevében égő Magyarországra juthasson, nemzetőr egyenruhát ölt magára és egy félreértés folytán beáll katonának. 1849-ben, a budai honvédtáborban is férfiként, testvérbátyja nevén Lebstück Károlyként szolgál a seregben. Vitézségéért alhadnagyi rangot kap, ellenben igen sok konfliktusa akad fölöttesével, a szigorú Jancsó hadnaggyal, aki többször is megrója könnyelmű hősködéséért, nem is sejtve, hogy bécsi szerelmét, Máriát rejti a katonai mundér. Természetesen az „alhadnagynak” sem közömbös a jóképű férfiú. A kalandos és izgalmas történet végén, hűen az operett műfajának hagyományaihoz, minden bonyodalom megoldódik, hiszen egymásra találnak és a bolondos Zwiekli is révbe ér az ő Pannijával.

Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

Az operettet a Békéscsabai Jókai Színház, a Budapesti Operettszínház, a Magyar Zenés Színház és a Veszprémi Petőfi Színház koprodukciójában állították színpadra. Az együttműködés érdekessége, hogy minden színház a saját társulatával viszi színpadra az előadást