“Szertartás színházat csinálunk” – Interjú Dolhai Attilával, György-Rózsa Sándorral és Sándor Péterrel

2019 november 14. csütörtök, 7:00

November 22-én Kacsóh Pongrác művét, a János vitézt mutatja be a Budapesti Operettszínház. A Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján született daljátékban a címszereplőt Dolhai Attila, György-Rózsa Sándor és Sándor Péter kelti életre. Velük beszélgettünk régi idők hőseiről, a mű gondolatiságáról, Bozsik Yvette rendező koncepciójáról és a közös munkáról.

Sándor Péter, Dolhai Attila, György-Rózsa Sándor

– Mi az ami elsőre beugrik János vitézről, a hősiességéről? Szerettetek gyerekkorotokban pl. kardozni?

Dolhai Attila: A mézeskalács huszár, a csákókészítés a mai napig élénken él bennem – ezek anno minden búcsú alapvető kellékei voltak.

Sándor Péter: Nekem is a búcsúk, fakardok jutnak eszembe.

György-Rózsa Sándor: Színházban ugyan nem láttam a János vitézt, de a rajzfilm számomra meghatározó élmény volt, és bár a Kacsóh-féle daljátékkal most találkoztam először, Bagó dalát régóta ismerem és szeretem.

Sándor Péter: Bagó dala kiemelkedően fontos alkotás, a Színművészetin elemeztük is.

Bozsik Yvette 19 évvel ezelőtt a Katona József Színházban már megrendezte a János vitézt, de azt mesélte, most egy teljesen új előadást szeretne színpadra állítani.

György-Rózsa Sándor: Mi többször dolgoztunk együtt Yvette-tel, aki ezúttal is a mű mondanivalóját szeretné hangsúlyozni, e felé halad. Az alapváz megvan, viszont mind a hárman másképp közelítjük meg a karaktert. Szabad kezet ad nekünk, hagyja, hogy kialakuljon a saját János vitézünk.

Dolhai Attila: Nekem nagy felfedezés Yvette, mi még nem dolgoztunk együtt. Jó látni, hogy szereti a jókedvű próbákat, meghallgatja amit mondunk, de egy ponton túl meghatározza az irányokat. A János vitéz esetében sajátos világot szeretne megteremteni. Abból is látszik hogyan vizionálja az egész produkciót, ahogy a díszlet- és jelmeztervezővel kommunikál. Nagy hangsúlyt fektet a látványra is.  

A János vitéz csapata

“Fontos számomra a zene, a mozgás és a mű gondolatisága” – mondta Yvette az olvasópróbán. Számotokra mi ez a gondolatiság?

Dolhai Attila: A mű fontos eleme a hagyomány újraélése, a felszíni, a látott világon túli rétegek bemutatása. Bozsik Yvette-tel szertartás színházat csinálunk. A daljáték elején egy mosakodást követően megtisztulunk, majd bekerülünk a folyamatba, az életbe. Most épp a darab végét próbáljuk, amikor  Iluska és Jancsi újra egymásra találnak, és a halál felé haladnak. A nézők ugyan látnak egy világot, de hogy milyen szinteket tudnak majd megélni, hat e rájuk mentálisan az előadás, az attól is függ, mennyire tudjuk őket magunkkal rántani. Kukorica Jancsi „maiságát” úgy tudjuk életre hívni, ha könnyedén vesszük, hiszünk a tisztaságában: ez az egyik legfontosabb.

György-Rózsa Sándor: A kis Jancsitól, azaz a születéstől a halálig halad a mű, majd újra megjelennek a színpadon a gyerekek – nyitva van tehát a történet. Az élet körforgását tárja elénk, ám az újjászületés, a reinkarnáció is szerepet kap benne. A dalok nekem pl. kihívást jelentenek, hiszen elsősorban musicalekben láthatnak a nézők, ez lesz a harmadik operettem. A szerepformálásom a próbafolyamat közepén még sokrétű, de a karakter tisztaságát, az egyszerűségét szeretném megfogni, és a huszár-lelket is láttatni.  

Sándor Péter: Miről is szól a János vitéz? A szerelemről, a bátorságról… A humort – a mondanivaló komolyságának megtartása mellett – nagyon fontosnak tartom, vonzza a figyelmet. Szeretném megjeleníteni Jancsi önfeledtségét, gondnélküli létét, játékosságát is. Mindemellett gyönyörű zenei motívumok szerepelnek a darabban, Sárdy Jánost hallom a fülemben.

– Három korosztályt képviseltek, mind a hárman édesapák vagytok. Mennyire állnak közel hozzátok a magyar népmesei motívumok, elbeszélő költemények?

György-Rózsa Sándor: A mi életünkben abszolút jelen van, nem csak nézzük a magyar meséket, hanem bakeliten is hallgatjuk.

Dolhai Attila: Nagyon szeretjük a magyar népmeséket, de az újonnan született magyar meséket is, melyeket még a 14 éves lányom is szívesen meghallgat.

Sándor Péter: A magyar népmesék jellege unikális. Gondolj bele, a mai hőstörténetek fantasztikummal fűszerezettek, de a magyar népmesék összetéveszthetetlenek, autentikus környezetben játszódnak, a kis parasztgyereknek, a szegény legénynek nincs szuperereje, egyszerű fiú, aki a kis betyár becsületével, tisztaságával győzedelmeskedik.

Dolhai Attila, Sándor Péter, György-Rózsa Sándor

-A Marvel-hősök korában számotokra miért fontos egy klasszikus hős?

György-Rózsa Sándor: Szerintem fontos bemutatnunk, „élővé tennünk” őket, hogy az értékeinkről, a múltunkról a gyerekek is tudjanak, hogy ne csak a Pókember legyen a menő, hanem János vitéz is.

Dolhai Attila: Értékrend, példamutatás – ezek a szavak jutnak eszembe, és hogy a gyerekeink 2019-ben huszárosat is játszanak, hogy azt mondják: csináljunk csákót.

Vass Kata / Színház.org