Felföldi Anikó: “Mindig úgy képzeltem el a pályámat, mint egy festőpalettát”

2019 november 25. hétfő, 8:51

Az Operettszínházban tavaly ünnepelték 80. születésnapját, ahol színészi diplomáját is átvehette. Felföldi Anikót az Origo kérdezte.

Az Origo cikkéből:

“A zenekari árok, a frakkos karmester – elképzelhetetlen volt számomra. Ám 1966 tavaszán Lehoczky Zsuzsa várandós lett, és hirtelenjében nem tudtak helyette senkit beállítani a műsorra tűzött Csókolj meg, Katám! (Kiss me Kate!) című előadásba. Az ORI tanfolyamon megismert Horváth Tivadar ajánlására kerültem a helyére, s debütálásom után az akkoriban a színháznál dolgozó Seregi László (a koreográfus névrokona) megkérdezte: nincs-e kedvem csatlakozni a társulathoz? Én Horváth Tivadart kérdeztem: Mit tegyek? Azt felelte: Akkor kell menni, amikor hívják az embert. Az ő Maya rendezésében kezdtem, aztán sorra jöttek a különböző szerepek: a Tigris a garázsban című zenés játéktól kezdve a különböző kortárs magyar zenés darabokig, vígjátékokig. Fényes Szabolcs, aki sok darabot jegyzett, nagyon szeretett. Akkor már férjnél voltam, Szabolcs és Körmendi Vilmos, a férjem, abban is egyetértettek, hogy nekem rendkívül kedves, civil hangom van” – mesélte Felföldi Anikó.

Fotó: MTVA

Operettszínházi pályafutását a Maya című operettben kezdte, ám aztán évekig valóban főként zenés darabokban, musicalekben játszott. “A már elfeledett akkori igazgató viszonylag sok szabadidőt biztosított a számomra. De nem ágáltam, mert egyrészt akkoriban is akadtak kedves szerepeim, ilyen volt például Szakcsi Lakatos Béla Piros karaván című művében a cigánylány, Dinka. Vámos László rendezte, s amikor az első öltözéses próbán ceruzával összehúztam a szemem, hogy még keményebben nézzen ki a csaj, ő azt ajánlotta: apró bajuszt is rajzoljak magamnak. Mondtam, hogy az már a második sorból nem is látszik. Azt felelte, nem az számít, hanem a tudat, hogy van. Egy ilyen mondat sokat tud segíteni a színésznek. De mondott más is, amivel a konfliktusokat segített elkerülni. Ám annak kapcsán előbb meg kell említeni, hogy Dinka pont a kivételek közé tartozik, ugyanis szerepeim többségében szőke parókában játszottam, és sokan, a játszott figurákkal azonosítva, a lelkemet is szőkének gondolták. Vámos ajánlotta, hogy tartsam is fenn a látszatot. Konkrétan úgy fogalmazott: vigyázzak, ki ne derüljön, hogy okosabb vagyok, mint a műfajom, mert azt sosem fogják nekem megbocsátani. Jó is volt elbújni az arcom mögé, és magamban mulatni egyesek hülyeségein” – mondta a színésznő.

“Mindig úgy képzeltem el a pályámat, mint egy festőpalettát, s már úgy érzem: nem maradt szín, amit ne próbáltam volna ki, ne elegyítettem volna egy másikkal. Vagyis nem érzem úgy, hogy bármi kimaradt volna, pláne nem a Csárdáskirálynő, amelyben Anhilte, a herceg feleségének szerepe a köztudatban amúgy is összeforrt Honthy Hanna személyével. Ráadásul a gyakorlatban két rövid jelentben bukkan fel, nem is kell énekelnie. Akár derogálhatna is ilyen rövid jelenlét, de engem mégis izgatott a lehetőség – egyrészt a Honthy-legenda miatt, másrészt kíváncsi voltam, mihez kezd a darabbal Vidnyánszky Attila, akinek ez volt az első operettrendezése. Régóta ismerem, anno, még Beregszászra is kiutaztam megnézni a Csehov-rendezését, de a POSZT-on is találkoztunk, Debrecenben is voltam nála vizsgáztatni egy stúdiumon. A mostani olvasópróbán tisztességgel elmondta: nem rendezett még operettet, számít a műfajban szerzett tapasztalatainkra. Nekem személyesen azt mondta: tudja, hogy kicsi a szerepem, köszöni, hogy elvállaltam, mert a szakmai múltam megemeli a figurát. A rendezésében meg is növelte a jelenlétemet. Boldogan fogadta az ötleteinket. Abban is szabad kezet adott, amit más rendező nemigen engedett volna. Az elgondolt jelmez helyett olyan ruhát akartam, amely megidézi Honthy Hannát, volt egy tőle származó kosztümöm, annak alapján szabtak új jelmezt. A rendező személye kapcsán az is meglepően kellemes tapasztalat volt számunkra, hogy valaki emberszámba vette a társulatot. Az ilyesmi szárnyakat ad a színházi embereknek, illetve, alighanem bárkinek” – hangsúlyozta Felföldi Anikó.

A teljes interjú itt olvasható.