“Genetikailag volt belém kódolva ez a hivatás” – Oszvald Marika válaszolt

2020 január 16. csütörtök, 8:38

Oszvald Marika a Szegedi Nemzeti Színház Mágnás Miska előadásában alakítja a nagymamát. Amerre jár, tenyerén hordozza a közönség, megkapta a Jászay- és a Kossuth-díjat, tagja a Halhatatlanok Társulatának, mégsem pihen. A színésznő a Szegedi Tükörnek mesélt többek között legújabb szerepéről, gyerekkoráról és arról is, hogy tűri a kritikát. Lapszemle.

A Szegedi Tükör interjúja:

Oszvald Marika felidézte Szegedhez fűződő emlékeit és elmondta, a főiskola előtt egy évig a városban statisztált, az év végére pedig megkapta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. darab egyik szerepét.

Oszvald Marika a Mágnás Miskában / fotó: Szegedi Nemzeti Színház

“A főiskola után visszahívtak két szerepre is: a Mosoly országában Mit, Szu Csong testvérét játszottam, a Mágnás Miskában pedig Marcsát, Király Leventével egy színpadon, zseniális előadás volt” – mondta.

Hozzáfűzte: “Szegedet a mai napig is nagyon-nagyon szeretem, mert itt az emberek mindig mosolyognak, lazák, és látszik, hogy őszintén tudnak örülni. A város kulturális élete is csodálatos, az épületek is gyönyörűek, nagyon jó az egésznek a miliője. Egy csomó titkot fel lehet itt fedezni a szegedi boszorkányoktól kezdve a papucsig, meg a halászlétől a túrós csuszáig. Úgyhogy nemcsak az emlékeim miatt szeretem, hanem mert a város maga is csodálatos.”

Oszvald Marika a Mágnás Miskában / fotó: Szegedi Nemzeti Színház

A nagymamaszerep eredetileg nincs benne a darabban, Békeffy István később írta bele. A Mágnás Miska rendezője, Peller Károly korábban azt mondta, azért választotta ezt a verziót, hogy kényeztethessen két kiváló művészt, Oszvald Marikát és Vajda Júliát.

A Budapesti Operettszínház színésznője kifejtette, hogy azért is jó együtt dolgozni Peller Károllyal, mert nem akar semmit sem kifordítani, megtartja a zenét és a tartalmat, de leporolja, a mentalitással teszi maivá a darabot.

“Nem kell az operettet modernizálni, a fiatal kollégák már egyébként is egészen másként játszanak egy-egy darabot” – hangsúlyozta.

Oszvald Marika arra a kérdésre, hogy szülei mit szóltak ahhoz, hogy színész akart lenni, úgy felelt: “Csodálatos szüleim voltak, akik csodálatos művészek is voltak. Gyerekkoromban nagyon sokat meséltek a színházról, s később, amikor bementem a próbákra, az igazából már a meséknek a folytatása volt számomra. Genetikailag pedig belém volt kódolva ez a hivatás, mert az alkatom és az egyéniségem is erre predesztinált. Kislány koromtól nagyon szerettem tornászni és táncolni, szerettem használni a testemet (…)”

Oszvald Marika a Mágnás Miskában / fotó: Szegedi Nemzeti Színház

A beszélgetésből az is kiderül, hogy viszonyul a kritikákhoz: “… nem sértődöm meg még akkor sem, ha rosszat írnak rólam. De ha azt érzem, hogy rosszindulatból született egy bírálat, az nagyon tud bántani, az mehet a levesbe, nem törődöm tovább vele. Ezt valószínűleg otthonról hoztam, mert édesapám már fiatalon is nagyon radikális kritikus volt velem szemben.” – fogalmazott, majd elárulta, benevezett a februári Budapest–Bamako-ralira.

“Egy jó ismerősön beszélt rá, csodálatos az útvonal is, vagy tíz országon keresztül autózunk Afrikában, egészen Sierre Leonéig. Akivel megyek, már ötször részt vett, elsősorban ő fog vezetni, én leszek a mitfahrer (…)” – mesélte.

A teljes interjút ITT olvashatják!

Forrás: szeged.hu