Egy öregasszony egy nyitott láda fölé hajolva keres valamit. Zene hallatszik, és egy öregember tűnik elő egy másik ládából. A férfi a nőt nézi és szeretettel mosolyog rá. Régi ünneplő ruhát visel, amit megviselt az idő. Közelebb lép hozzá. Átkarolja. A nő a vállára támasztja a fejét. Táncolnak. A férfi megsimogatja. Megcsókolják egymást. A nő a karjánál fogva tartja a férfit, hogy az ne veszítse el az egyensúlyát. A férfi boldog. A nő is boldog, kifújja az orrát, megvakarja a combját. A férfi elővesz egy zsebórát a kabátjából: öt... négy... három... kettő... egy... és amikor éjfélt üt az óra, a férfi elpukkant egy kis petárdát. Megcsókolják egymást. A férfi elővesz a zsebéből egy marék konfettit. Ünnepélyesen feldobja a levegőbe. A férfi a nőre néz. Boldog új évet, szerelmem! A nő kivesz egy menyasszonyi fátylat a ládából, majd elforgatja egy kis zenedoboz hajtókarját. A férfi és a nő most fiatalabbak, felteszik a szemüvegüket, és újra táncolni kezdenek. A férfi és a nő régi dalok hangjaira, szerelmi történetüket visszafelé táncolva ünnepli az újév beköszöntét.
A csalogányok tangója két szerelmes életének tánca. A Szemüveg-trilógia egyik részének, a Ballarini epizódnak az elmélyítése. Ez alkalommal A csalogányok tangója önálló előadássá válik, amely az emlékek mozaikját kirakva teszi elviselhetőbbé egy élete utolsó szakaszába érkezett nő magányát.
Koprodukciós partnerek: Teatro Biondo Palermo / Emilia Romagna Teatro ERT - Teatro Nazionale / Teatro di Roma - Teatro Nazionale / Carnezzeria / Théâtre des 13 vents, Centre dramatique national Montpellier / MA scène nationale - Pays de Montbéliard
Emma Dante 1967-ben született Palermóban. A római Accademia Nazionale d’Arte Drammatica Silvio D’Amico intézményben folytatta színházrendezői tanulmányait. Az Akadémiát körülvevő környezetben került kapcsolatba a későbbi új olasz színházi generáció néhány fő képviselőjével. Az 1980-as évek végén az avantgárd színház felé közeledett.
Asszisztensként dolgozott, a lengyel Tadeusz Kantor rendezte, A szerelem és a halál gépe című előadásban, amelyben a színészek a közönségnek háttal játszottak. Erre úgy emlékszik, hogy hiteles "színházi villámcsapás" érte, amely a hagyományoktól eltávolodva a kutatás és a kísérletezés irányába terelte rendezői pályafutását. Miután megszerezte diplomáját 1990-ben, moziban és televízióban egyaránt játszott ’99-ig, amikor megalapította Palermóban, Compagnia Sud Costa Occidentale néven első önálló társulatát és a mPalermu előadásukkal 2001-ben elnyerték a Legjobb Színpadi Alkotás díját.
A 2000-es évektől napjainkig, számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Meggyőződése, hogy a színház nagy társadalomformáló erővel rendelkezik és jó érzékkel ötvözi a klasszikus és avantgárd színházi formákat. Az előadásaiban nagy szerepe van a társadalomkritikának, amelyekben gyakran megjelenik a szenvedélyes, erőszakos és lealacsonyodott szicíliai karakter, aki a túlélésért küzd egy elmaradott és elnyomó társadalomban.
A szicíliai dialektus színpadi megjelenítése jelentős erénye alkotásainak. Színházi tevékenysége mellett Emma Dante író is, több felnőtteknek és gyerekeknek szóló regényt publikált, illetve 2013-ban debütált filmrendezőként és filmszínésznőként, a 2008-ban megjelent Via Castellana Bandiera című, Vittorini-díjjal kitüntetett első regényének adaptációjával. A 2015-ös MITEM-en a Verso Médea , 2021-ben a Misericordia című előadással szerepelt nálunk a társulatával.
