Amit a Nemzetközi Színházi Olimpiáról tudni érdemes

Tartalomjegyzék

Mi a Színházi Olimpia?

A hagyomány és a korszerűség jegyében, illetve az ókori olimpiák szellemében 1995-ben Görögországban életre hívott színházi találkozó. Az alapítók neves rendezők és drámaírók, görög, japán, amerikai, spanyol, angol, orosz német és brazil alkotók voltak. A világszínház egyik legnagyobb és legrangosabb eseménye időről időre egy-egy városban, országban talál otthonra. A 2023-as magyarországi olimpia a Színházi Olimpiák történetének 10. eseménye.

„Nagyon fontos dolgokat éltünk meg a Színházi Olimpiának köszönhetően, mióta elindultunk a görögországi Delphoiból. (…) Mindig megpróbálunk egy vezető témát találni az olimpiának azon kívül, hogy természetesen különös figyelmet fordítunk a vendéglátó ország kulturális sajátosságaira is. Manapság izgalmas téma lehet például a kisebb és nagyobb közösségek, nemzetek szerepe a globalizáció világában. Hiszen korunkban mindenki az egyéni boldogulás útjait keresi, ami veszélyezteti a népek, nemzetek sajátos értékeit. Ez a sokszínűség ellen hat. A kollektív kincseink ápolása a mi dolgunk. Hiszek benne, hogy a Színházi Olimpiával kulturális hidakat építünk, amik segítenek egymás jobb megismerésében.”

Theodórosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia alapítója

„A Színházi Olimpia elindításakor két szempont vezérelt bennünket. (…) ahogy terjedt a globalizáció, úgy vált egyre általánosabbá a felfogás, hogy egy ország számára fontosabb a gazdasági stabilitás, mint a szellemi érték, és ez a színházi alkotók munkáját is megnehezítette. (…) a hidegháború befejezése után mindannyian arra számítottak, hogy Európa végre elindul a béke útján. Ám nem így történt. Az etnikai villongások miatt a helyzet egyre rosszabbodott, emiatt tömegek menekültek el otthonaikból. A politikai bizonytalanság közepette az emberek sebzetté és reményvesztetté váltak. A művészeket érezhetően nyomasztotta, hogy képtelenek bármit is tenni ebben a helyzetben. Ilyen körülmények között Terzopulosz úgy vélte, hogy nekünk, művészeknek össze kell fognunk, és olyan szeretettel kell alkotnunk, ami felülemelkedik a nemzetiségi korlátokon.”

Tadashi Suzuki, a Színházi Olimpia alapítója
A Színházi Olimpia alapítói

Theodórosz Terzopulosz (1945)

Görög rendező, az Attisz Színház alapítója. Nevéhez fűződik a Színházi Olimpia ötlete, és máig ő felügyeli a bizottság egyetértésével az olimpiák szervezését. Az antik görög drámák új szemléletű értelmezőjeként vált világhírűvé. Dionüszosz visszatérése elnevezés alatt kidolgozta saját színésztréningjét.

Tadashi Suzuki (1939)

Japán rendező, tanár, filozófus. A Suzuki Company of Toga (SCOT) alapítója és vezetője. Saját színházi módszert dolgozott ki. 1999-ben a japán olimpia főszervezője, és 2019-ben az orosz-japán olimpia társszervezője volt.

Robert Wilson (1941)

Amerikai rendező, képzőművész, stílusteremtő színházi alkotó. Egyedi látványvilágú előadásaival az 1970-es évektől nagy hatással volt az európai színházi életre is. A New York-i The Watermill Centert vezeti, ahol a világ minden tájáról érkező fiatalok vesznek részt a kurzusain.

Núria Espert (1935)

Színész, rendező, színházigazgató, a barcelonai Sala Municipal színház alapítója. Az egyik legbefolyásosabb spanyol nevű színház- és operarendező.

Tony Harrison (1937)

Az angol kortárs költészet meghatározó alakja, kiváló drámaíró. Legfontosabb előadásait a Londoni Nemzeti Színházban, a Royal Shakespeare Theatre-ben, a Metropolitan Operában rendezte.

Jurij Ljubimov (1917–2014)

A világhírű moszkvai Taganka alapítója, az orosz kulturális élet meghatározó alakja volt. A művészi szabadság, az útkeresés jelképei voltak látványos, a megszokottól eltérő, sokszor élesen politizáló előadásai. Többször rendezett Magyarországon is.

Heiner Müller (1929–1995)

Költő, esszéista, színházteoretikus, és a 20. század második felének egyik legjelesebb (kelet-német) drámaírója. Élete végén színházigazgatóként a Bertolt Brecht által alapított Berliner Ensemble-t vezette.

Antunes Filho (1929–2019)

Rendező, színházteoretikus, tanár. A brazil színház 1960-as, 70-es esztétikai, politikai megújulásának egyik vezető egyénisége. Az általa alapított és haláláig vezetett Centro de Pesquisas Teatraisban (Színházkutató Központ) színészek generációi tanultak.

Olimpiai városok és üzenetek
  • 1995 – Delphoi (Görögország) – Az új évezred kapujában
  • 1999 – Sizuoka (Japán) – Reményt teremtünk
  • 2001 – Moszkva (Oroszország) – Színház az emberért
  • 2006 – Isztanbul (Törökország) – Minden határon túl
  • 2010 – Szöul (Dél-Korea) – Az ember és a szeretet
  • 2014 – Peking (Kína) – Álom
  • 2016 – Wrocław (Lengyelország) – A világ az igazság helye
  • 2018 – Új-Delhi (India) – A barátság zászlaja
  • 2019 – Szentpétervár (Oroszország) – Toga (Japán) – Hidakat teremtünk
  • 2023 – Budapest (Magyarország) – Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
Fesztiválszámok

Az első, Delphoiban rendezett fesztiválon csupán 9 előadás szerepelt 7 országból, mintegy két hét alatt. Az 1999-es japán Színházi Olimpiára, ami két hónapig tartott, már 42 előadás érkezett 20 országból, míg a 2001-es nagyszabású moszkvai fesztivál 32 ország 97 produkcióját hívta meg két és fél hónap alatt. A 2018-as indiai olimpia még ezen is túltett, ekkor 35 országból mintegy 470 előadást mutattak be. A 2019-es olimpiának 2 fővárosa is volt, az orosz metropolisz, Szentpétervár, és a kis japán Toga, az olimpiaalapító Tadashi Suzuki színházi központja. A tervek szerint a magyarországi olimpia 35 ország 200 társulatát fogadja, mintegy 550 előadás látható majd 70 helyszínen – Budapesten és egész Magyarországon.

Ki szervezi az olimpiát?

A Nemzetközi Színház Olimpia eszméjét és az egyes olimpiák szervezését felügyelő szervezet az úgynevezett nemzetközi bizottság. Ennek tagjai a még aktív alapítók, és mindig vannak új tagok: a korábbi olimpiák szervezői is bekerülnek a bizottságba. Az aktuális olimpiát a bizottság felkérésére az adott ország valamely tekintélyes színházi személyisége irányítja és szervezi. A 2023-as budapesti, illetve magyarországi események szervezésével a bizottság Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház vezetőjét bízta meg.