Marcos egy jól ismert lelkész és „A botrányos pap” címet viselő könyvsorozat szerzője, amellyel a hitet az egyház új generációi számára szándékozik megújítani. Egy napon váratlanul ismét felbukkan az életében Heidi, akivel húsz éve nem találkozott, és akihez fiatalságuk idején szoros barátság fűzte.
A lány Az Élő Ige Egyháza keresztény felekezet tagja, és mindenképpen el szeretné téríteni Marcost „a pokolba vezető útról”, amelyre a könyvek publikálása vezette. A darab folyamán Marcos igyekszik megmenteni Heidit attól, amit ő veszélyes fanatizmusnak vél, miközben Heidi pedig attól szeretné megmenteni Marcost, amit ő a vallással összeegyeztethetetlen, gőgös elvakultságnak lát.
Mialatt mindketten a másikat próbálják megmenteni, szenvedélyes szerelem támad köztük, mely mindkettejük életét megváltoztatja, anélkül, hogy látszólag bármelyiküket is megmentené.
Ignacio García a madridi Királyi Színművészeti Iskolában szerzett rendezői diplomát. Az Almagrói Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál igazgatója, a madridi Spanyol Színház művészeti igazgatóságának asszisztense és a mexikói Dramafest kortárs dráma fesztivál kurátora.
Pályakezdése óta a spanyol aranykor színházának megismertetésén és népszerűsítésén dolgozik, rendezésekkel és szemináriumokkal van jelen szerte a világon (Lengyelországban, Indiában, Mexikóban, Spanyolországban, Portugáliában és Elefántcsontparton is).
Az opera műfajának számos fontos darabját állította színpadra az egyetemes repertoárból (Monteverdi, Verdi, Puccini, Rossini, Paisiello, Massenet, Gounod, Sztravinszkij, Donizetti, Mendelssohn, Schumann stb.). Öt ősbemutatót jegyez a világ legrangosabb színházaiban, emellett különleges érzékenységet tanúsít a spanyol repertoár és a zarzuela műfaja (drámai daljáték prózai betétekkel) iránt.
Több mint harminc színházi zenét szerzett. Madridban rendezett a Spanyol Királyi Színházban, a Zarzuela, az Español, az Albéniz és a María Guerrero Színházakban, Bilbaóban, Oviedóban, Mahónban különböző társulatoknál, a Lausanne-i Operaházban, a García Barbón és az Auditorio de Vigo színházban, Gijónban, Coruñában, León város Auditoriumában és a galíciai fesztiválokon, a Velencei Biennálén, liverpoolo St. George´s Hallban és a Liverpool Hallban, a brémai Schauspielhaus-ban, az Opera Baltycka Gdanskban, Utrechtben, a Kursaal San Sebastíanban, Mallorcán a Teatro Principal-ban, Triesztben a Teatro Verdiben, a Herodes Ático Színházban, Mexikóvárosban a MUAC-ban, az Athéni Operában, a poznani Teatr Wielkiben és a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházban.
Tanított a Valladolidi Színművészeti Iskolában, az Accademia Della Belle Arti Santa Giuliában Bresciában (Olaszország) és a barcelonai Bande a Part Filmiskolában. Pályafutása során számos díjat nyert el, többek között a spanyol színházi rendezők szövetségének fiatal rendezőket jutalmazó José Luis Alonso-díját, valamint a Teatro Real de Madrid által szervezett „első rendezés”-versenyen a legjobb fiatal rendezőnek járó elismerést. Legutóbb megkapta a 2020-as év legjobb rendezéséért járó díjat, amelyet a Spanyol Színpadi Rendezők Szövetsége ítélt oda a „Reinar después de morir” című előadásáért.