"Elég öreg volt az arca, de abból ahogy mozgott, látszott, hogy csak a húszas évei elején járt. Leült melléjük a padra, arca egy idős férfit sejtetett. Egy órát tartott a kezében. Ami megállt..."
Milyen volt az az út hazafelé a háborús frontról? A megtalált otthon még mindig otthon? Wolfgang Borchert író szerint vajon az ilyen élmények utáni halál egész elviselhető lehet? A nulladik óra szembesíti egymással a tragikus múltat és a jelent. Ebben a jelen időben, a férfi nem tudja, merre menjen, és ott mi vár rá. A darab főhőse kitartóan keresi a helyét a háború utáni világban, ahol a mindennapok édenkertje már nem létezik.
Felicija Feiferė a litvániai Klaipėda Egyetemen tanult színpadi rendezést. Feiferė a litvániai Telšiai-ban található, litván és nemzetközi kritikusok által is elismert "Aglija" Ifjúsági Színházi Stúdió egyik alapítója. Feiferė rendező, forgatókönyvíró és színházpedagógus, aki dolgozott a kaunasi és vilniusi nemzeti színházakban. A "Bėganti su vilkais" című előadás, amelyet F. Feiferė rendezett, 2010-ben elnyerte Litvánia legfontosabb és legtekintélyesebb előadóművészeti díját, a „Golden Cross of the Stage” díjat.
Felicija Feiferė jelenleg a Vilniusi Egyetemi Színház rendezője.
