»MARTHALER LEGJOBB FORMÁJÁBAN« így emlegett ezt a színházi mesterművet a Deutschlandfunk – Művészeti csúcstalálkozó egy hétköznapi svájci patikában – A páratlan Christoph Marthaler és Dieter Roth a gyógyszertárban.
Senki sem számított pandémiára, amikor Christoph Marthaler egy gyógyszertár díszletei közé tervezte új bemutatóját és megkezdte a próbákat. A steril, semleges patikai környezet volt az a közeg, amely felől Marthaler értelmezte a művészi rokonlélek, Dieter Roth írásait.
E másik nagyszerű svájci művész rajta hagyta kézjegyét a XX. század művészetén sablon festményeivel, illetve a piszok és a tökéletlenség iránti hódolatával. Roth igazán interdiszciplináris művész, hatalmas életművet hagyott hátra, és még életében egyszer Marthalernek ajándékozta A sírás (A sejtés) 2A kötet (Könnyek tava 4) című művét, egy látványos szó-művészeti gyűjteményt, olyan szereplő nevekkel mint "Rántotta”, “Debefele”, “Akicsaló1”.
Marthaler előadásában öt színésznő és egy meglehetősen csendes férfi ezeket az eredeti szövegeket virtuóz nyelvművészetté fordítja. A rothi nyelvezet beszélve a többjelentésű minőséget fedi fel azáltal, hogy egyszerre elvont és konkrét, egyszerre félreérthetetlen és kétértelmű. Itt újra nyilvánvalóvá válik a zenés színházi Marthaler alapelv, amelyben nagyon finom az átmenet a beszélt és az énekelt szöveg között.
A Schauspielhaus Zürich produkciója.
Készült az Emilia Romagna Teatro Fondazione, a Nanterre-Amandiers – centre dramatique national, a Bergen International Festival és a Théâtre Vidy-Lausanne and International Summer Festival Kampnagel, Hamburg koprodukciójában. Az előadás bemutatását támogatta a Georg und Bertha Schwyzer-Winiker Stiftung és a Pro Helvetia, Schweizer Kulturstiftung.
Christoph Marthaler Zürich mellett, Erlenbachban született, és az 1980-as évek óta működik színházi- és operarendezőként a Theater Baselnél, a Volksbühne Berlinnél, a hamburgi Deutsches Schauspielhausnál, a müncheni Kammerspiele-nél és számos egyéb nagy színháznál. Produkciói széles skálát ölelnek fel a musicaltől a kollázs jellegű esteken át a klasszikusok idioszinkratikus értelmezéséig.
2002 és 2004 között a Schauspielhaus Zürich művészeti igazgatója volt, amelyet ekkor két alkalommal is az Év Színházának választottak. 2004-ben Anna Viebrockkal együttesen megkapta a Berlini Színházi Díjat. 2010-ben Olivier Cadiot mellett a Festival D’Avignon művészeti társigazgatója volt, ugyanezt a posztot töltötte be a Ruhrtriennálénál is 2018 és 2020 között.
Számos előadása kapott meghívást a Berlini Színházi Találkozóra. Marthaler operaprodukcióit többek között Párizsban, Zürichben, Hamburgban, Frankfurtban, Madridban, valamint a salzburgi és a bayreuthi fesztiválokon lehetett látni. 2015-ben a Velencei Biennálén a színházi szekció Arany Oroszlánját kapta meg életművéért. 2017-ben nyerte el a Zürichi Művészeti Díjat, 2018-ban pedig a neves nemzetközi Ibsen Díjat. Előadásai világszerte fesztiválok meghívott darabjai, és számos közülük sok éven át műsoron marad.
