Az előadás egy magányos idős asszony alakja köré épül, aki egyedül ül a temetőben, pár pillanattal a halála előtt, és visszagondol a háborúban legyilkolt családok nyomorúságos sorsára. Felidézi gyászos tragédiájukat, amely A trójai nők tragédiájának formájában jelenik meg a színpadon. A jelenben ezért csak a nyitó jelenet játszódik, melyben az idős asszony elpanaszolja sanyarú sorsát az isteneknek, valamint a záró kép, amelyben egy batyuból sorra előszedi megmaradt háztartási eszközeit. Ezekben a jelenetekben is Euripidész Trójai nők című drámájának szövegét mondja.
Suzuki Tadashi: Miért rendeztem meg a Trójai nőket?
A legtöbb görög tragédiától eltérően a Trójai nők furcsa módon cselekményhiányos. A legfontosabb drámai esemény, Trója eleste jóval a darab kezdete előtt következett be. A jelenetekben alig látunk többet, mint hogy a vár romjainál gyülekező életben maradt trójai nők várják az őket rabszolgasorba szállító görög hajókat. Miközben elképzelik a rájuk váró nyomorúságos sorsot, a darab cselekménye mindössze az ő elnyújtott kesergésükből áll. Ezért állítják egyes kritikusok, hogy noha a mű „dráma”, valójában nincs benne semmi „drámai”. Én viszont színházi alkotóként azt gondolom, hogy mi sem lehetne drámaibb, mint a kényszerű várakozás a kiszámíthatatlan és elkerülhetetlen nyomorúságra. Úgy vélem, hogy japánként sokan éltük meg hasonló érzelmi állapotban a második világháború elvesztését. Ilyesmiken töprengve választottam végül ezt a szöveget. A háborús romok között tengődő japán túlélőkkel előadva, az ő sokrétű színpadi jelenlétükkel szerettem volna felidézni A trójai nők szenvedéseit. Reményeim szerint ezzel a kettős megvilágítással sikerül érzékeltetnem, hogy emberi szenvedésünk tértől és időtől függetlenül közös Japánban és Nyugaton.
A Japán Kormány Kulturális Ügyek Ügynöksége által támogatva.
Suzuki Tadashi a Togai Szuzuki Színház (Suzuki Company of Toga, SCOT) alapítója, igazgatója és rendezője. Toga hegyvidéki falu Tojama prefektúrában. Szuzuki Tadasi egyben az első japán nemzetközi színházi fesztivál (Toga Fesztivál) szervezője, valamint a Szuzuki-módszer megalkotója a színészképzésben.
Elméletét számos könyvben fejtette ki. Írásai angol nyelven a New York-i Theatre Communications Group kiadásában jelentek meg gyűjteményes formában, „The Way of Acting” és „Culture is the Body” címmel. Világszerte számos színművészeti iskolában és színházban, többek között a New York-i The Juilliard School-ban, a pekingi Központi Dráma Akadémián és a moszkvai Művész Színházban is bemutatta már színészképzési módszerét.
A Cambridge University Press „The Theatre of Suzuki Tadashi” címmel adott ki róla monográfiát a 20. század vezető színházrendezőit bemutató Directors in Perspective sorozatban. Ebben többek között olyan nagy nevű alkotók kötetei mellett szerepel, mint Meyerhold, Brecht, Strehler, Peter Brook, Robert Wilson.
Togában a világ egyik legnagyobb színházi központját hozta létre. A hat színházból, próbatermekből, irodákból, lakásokból, éttermekből stb. álló létesítményt a gyönyörű togai táj öleli körül. Suzuki többnyelvű, multikulturális előadásokat állít színpadra, fesztiválszervezőként a világ minden tájáról összehozza a közös színházi törekvések képviselőit, radikálisan teszi fel napjaink alapkérdéseit.
