A viharban mindenki arra törekszik, hogy magához ragadja, illetve hogy megszilárdítsa vagy növelje a hatalmát. A Természetfeletti viszont akkor jelenik meg, amikor Prospero lemond róla, amikor már nem akarja fegyverként használni. De Shakespeare mintha azt sugallná, hogy a legfőbb hatalom a Színházban rejlő erő.
A vihar himnusz a színházhoz, a színház előadásában. A színház varázsereje abban az egyszeri és egyedülálló lehetőségben nyilvánul meg, hogy metafizikai dimenziókba emelkedhetünk egy fadeszkákon közlekedő, alig néhány kellékkel és toldott-foldott jelmezzel felszerelt, faragatlan komédiásokból álló társulatnak köszönhetően. Ősidőktől fogva azzal nyűgöz le, hogy minden a szemünk előtt zajlik, minden valós, miközben nyilvánvalóan csak játék.
Ez az emberfeletti erő persze csak akkor lép működésbe, ha a közönség figyel rá, átéli, részese lesz a csendnek, hogy létre jöhessen a rítus. Az emberek a jövőben is vágyni fognak a Színházra, mert ez lesz az egyetlen hely, ahol élhetnek a varázslathoz való jogukkal.
(Alessandro Serra)
Rendező, drámaíró, díszlettervező, fénytervező. 1999-ben megalapítja a Teatropersona Társulatot, ahol saját munkáit állítja színpadra, amelyeket számos európai, ázsiai és dél-amerikai országban, valamint Oroszországban és az Egyesült Királyságban is bemutattak.
Számos díjat és elismerést kapott, köztük a legjobb színdarabnak járó UBU-díjat, valamint a legjobb díszlettervezőnek és a legjobb előadásnak járó Le Maschere del Teatro Italiano-díjat a MACBETTU-ért.
A Hystrio rendezői díjat és az "Arany babérkoszorú-díj" nagydíját, mint legjobb rendező kapta (MESS Fesztivál - Szarajevó).
