Az 1920-as évekbeli amerikai stílusban játszódó gengszterdráma fokozatosan egy új diktátor születését bemutató példázattá alakul át. A chicagói kereskedelem irányítását átvevő gengszter, Arturo nemcsak vagyonra és hatalomra tesz szert – lelkeket pusztít, vásárol, korrumpál. Míg a kormánytisztviselők korruptak, a kereskedők kapzsik, a közemberek pedig tehetetlenek, Ui karrierje töretlenül ível felfelé. Brecht a kényszerű emigrációban írta ezt a Hitlerről és sleppjéről szóló szatirikus pamfletet. Hazájában, Németországban a nácizmus akkor már terjedőben volt, de senki nem sejtette, milyen tragikus következményekhez vezet. Brecht azonban megérezte a közelgő katasztrófát, és megpróbálta felhívni rá a figyelmet. Azóta több mint 80 év, több generációnyi idő telt el. Úgy tűnt, mindez már a távoli múlté. Ám újra alakot öltött a valószerűtlen, komor kísértet - pusztító háború tört ki Európa közepén.
Egy új - kortárs - Arturo Ui lépett a történelem színpadára. Brecht darabja fejezetekre tagolódik. A szerző minden fejezethez rövid kommentárt fűzött. Megjegyzéseiben utal a hitleri pályafutás mérföldköveivé váló történelmi eseményekre. Napjaink történelme új kommentárt írt a darab fejezeteihez. Ha felidézzük a jelenkori diktátor életrajzát, megdöbbentően sok a közvetlen párhuzam Brecht darabjának eseményeivel. A különbség mindössze némi időeltolódás: napjainkban is a régi mechanizmusok és emberi hibák teszik véres zsarnokká a pitiáner bűnözőt. A brechti hagyományokat követve, a darab élőben előadott dalokat is tartalmaz.
Dmitro Bogomazov ukrán rendező, színművészeti tanár, Ukrajna Jeles Művésze. 1964-ben született, gyermekkorát egy Harkiv melletti kisvárosban töltötte, iskoláit is ott végezte. Eredetileg elektromérnöknek készült a kijevi Politechnikai Intézetben, ám tanulmányait félbehagyva az előadóművészet felé fordult. Felvételt nyert a Kijevi Nemzeti Ivan Karpenko-Karij Színház-, Filmművészeti és Televíziós Egyetemre. Még rendezői tanulmányai alatt vitte színre I. Karpenko-Karij "The Enchantress" ("The Fortuneless Maiden") című művét, amellyel 1993-ban elnyerte Az év bemutatója díjat, és a klasszikus ukrán dráma modern átdolgozójaként beírta a nevét az ukrán színháztörténelembe.
1993-tól 2000-ig és 2011-2017 között a Dnyeper bal partján működő Kijevi Akadémiai Dráma és Vígszínház rendezője volt. 2001-ben létrehozta a Vilna Szcena (Szabad Színpad) társulatot, ahol 2011-ig művészeti igazgatóként dolgozott. A nemzetközi Theater Platform Fesztivál alapítója (2002). Dmitro Bogomazov 2017 óta az Ivan Franko Nemzeti Színház főrendezője. Mintegy 40 előadást alkotott Ukrajnában és külföldön (Lengyelországban, Franciaországban, Oroszországban). Többek között: W. Shakespeare: Vízkereszt, 1995 és 2017; Szentivánéji álom, 2003; Hamlet, 2009; Othello, 2004; Édes álmok (III. Richárd-adaptáció), 2008; Coriolanus, 2018; Szophoklész: Oidipusz, 2003; Philoktétész-koncert, 1998; L. Pirandello novelláinak adaptációja: Egy kis bor... vagy 70 kör, 1996; T. Mann elbeszélései alapján: A megtévesztett, 1999; Е. Т. А. Hoffman novellái alapján: SANCTUS, 2001; Georg Büchner: Woyzeck, 2014; B. М. Koltés: Roberto Zucco, 2004; R. Schimmelpfennig: Nő a múltból, 2007; Mihail Bulgakov elbeszéléseinek adaptációja: Morfium, 2002; V. Sztefanik-novellaadaptáció: Morituri te Salutant, 2003 és 2013; Ivan Franko: Lopott boldogság, 2020, valamint más előadások.
Dmitro Bogomazov műveit számos nemzetközi színházi fesztiválon mutatták be Ukrajnában, Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon, Oroszországban, Fehéroroszországban, Georgiában, Bulgáriában, Törökországban, Svédországban, Norvégiában, Izraelben és Kínában. Munkásságát Ukrajnában számos színházi díjjal jutalmazták, többek között megkapta a Sevcsenko Nemzeti Díjat, Ukrajna legrangosabb művészeti kitüntetését.
