Előadás a Bharata Natyam és a flamenco között
A “Szent és profán szerelem “ a dél-indiai klasszikus Bharata Natyam repertoárból származó táncok sorozatával kezdődik. A rendkívül misztikus, kifinomult művészi élmény a spirituális irodalomban széles körben megtalálható erotikus metaforákon alapul, kezdve a Biblia “Énekek énekétől”.
Az előadás második része a flamencót mutatja be. A látszólagos távolságon túl a szoknyájuk szélét ujjaik között tartó flamenco bailaorák erőszakos ero- tikája egy romantikus világi átváltozáson keresztül kapcsolatba kerül a devadasi, az indiai templomok papnőinek szakrális világával. Ezt a kapcsolatot a cigányok által Spanyolországba hozott indiai klasszikus táncszínházi nyelven alapuló sajátos zapateado technika (a sarok-lábujj lépés) idézi fel. A formaanalógia egy mára eltűnt világ ízeit is összekapcsolja: a tánccá váló ima áhítatát, a tisztelet és az odaadás érzését, amelyet a roma-andalúziai gitárok ritmusa közvetít és testesít meg.
