Az Anasztaszisz az élet különböző fázisait és valóságait ábrázolja a születéstől a halálig, majd ismét az újjászületést a természetben, az állatok és az emberek világában. Az Anasztaszisz az Élet erejéhez szóló himnusz, egyúttal tisztelgés az előadóművészet előtt, feltárva a stílusok és kifejezési formák pompáját.
Különböző országokból és hagyományokból érkező előadók játsszák: a japán nó, a kínai nankuan opera, a balinéz topeng, az indiai bául tánc és dalok, valamint a kathakali, a brazil bumba meu boi, a flamenco és egyes nyugati kortárs stílusok képviselői.
1. A nézők üdvözlése
Két clown, Peanut úr és a balinéz Penasar a nézőket a helyükre vezeti.
2. Bevezető
Egy erdélyi dal a sötétben.
3. Az előadás bemutatása
Két mesemondó, egy indiai bául és egy brazil népdalénekes tájékoztatja a nézőket a történésekről.
4. A természet ereje
Egy japán nő csodálja a táj szépségét, miközben a halál fenyegetően jár fel-alá.
5. A család
Egy apa (Pulcinella), egy anya (nankuan opera) és egy brazil gyermek (cavalo marinho) játszadózik a családi élet meghittségében.
6. Az emberi gyengeség
A bául mesemondó egy öregember (balinéz Topeng) kapzsiságát mutatja be.
7. Brazil lakoma
Vidám emberek egy csoportja egy bika életerejét ünnepli.
8. Vetélkedés
A brazil énekes és egy magyar néptáncos mutatja be virtuozitását.
9. Véget ér a lakoma
A bikát leölik, miközben a család a tájban gyönyörködik.
10. Az emberek éhesek...
Két clown (Bali és Brazília) megtalálja a döglött bikát, és kiviszik, hogy jóllakjanak vele.
11. ... közben a gazdag emberek táncolnak
Egy elegáns gólyalábas pár keringőzik Johann Strauss zenéjére.
12. A fiú temetése
A szülők gyászolják a halott fiút.
13. A sötétség arca
Egy indiai Kathakali-démon megpróbálja megsemmisíteni a gyermek holttestét.
14. A halál átalakulása életté
A bika és a gyermek feltámad, az előadás azzal ér véget, hogy a Halálból Élet lesz, a színészek ezalatt egy magyar népdalt énekelnek ("Lenn a Tiszán, mandulafa tövében/ Két szerelmes játszik egymás ölében.").
Eugenio Barba 1936-ban született Olaszországban, és Gallipoliban nőtt fel. 1954-ben Norvégiába emigrált, ahol hegesztőként és tengerészként dolgozott. Közben francia és norvég irodalomból és vallástörténetből szerzett diplomat az Oslói Egyetemen.
1961-ben Lengyerországban rendezést tanult a Varsói Állami Színiiskolában, majd egy év elteltével Jerzy Grotowski-hoz csatlakozott, aki akkoriban a Tizenhárom soros Színház igazgatója volt Opole-ben. Barba három évett töltött Grotowski melett. 1963-ban Indiába utazott, hogy a Kathakalit, egy, a nyugati világ számára addig még ismeretlen színházi formát, kitanulja. 1964-ben hozta létre az Odin Színházat, ahol az elmúlt ötven évben 76 produkciót rendezett, a kultúrák sokszínűségét hirdető Theatrum Mundi Társulattal kiegészülve. 1974 óta Eugenio Barba és az Odin Színház kifejlesztettek egy olyan egyedi módszert, amely képes különböző társadalmi rétegek és kultúrák, közösségek és intézmények között hidat teremteni egyetlen színházi előadáson keresztül.
Eugenio Barbát egyre szorosabb szálak fűzik a budapesti Nemzeti Színházhoz, a MITEM-en 2015-ben zajos sikert aratott The Chronic Life című előadása után 2016 őszén a legújabb darabját The Tree címmel Budapesten mutatta be.
