Szovjetunió, az 1920-as évek második fele. Éjnek évadján a munkanélküli, elkeseredett Szemjon Szemjonovics májas hurkával csillapítaná éhségét. Erre felébred a felesége, összevesznek, a szánalmas hős „utolsó leheletét" emlegetve távozik. A feleség abban a meggyőződésben hív segítséget, hogy Szemjonovics véget akar vetni az életének. A hírre összesereglik a szomszédság, kisvártatva tömegesen tódulnak az érdeklődők, hogy tanúi legyenek a sajnálatos eseménynek. A dicső halálon elmélkedő Szemjonovicsnak támad egy ötlete: öngyilkossága révén talán végre lesz belőle valaki?
A múlt század húszas-harmincas éveinek fordulóján írt darabot már a bemutató előtt betiltották. Nyikolaj Erdman a szovjet kormány tekintélyelvű, elnyomó politikájának áldozata, nem sokkal az Öngyilkos megírása után, egy Sztálinról szóló rövid szatirikus verse miatt letartóztatták. Két darabját (A megbízatás, Az öngyilkos) végleg betiltották. Három évre deportálták, majd házi őrizetbe helyezték. Nem írt több drámát, „örökös félelemben” élt. Ez az érzés hatja át Az öngyilkos „hősét" is. Szemjonovics egy üres porhüvely, középszerű, jelentéktelen ember, aki saját életre csupán mások érdeklődésének köszönhetően tehet szert. Halála küszöbén végül egy rettenetes, elnyújtott sóhaj biztosít számára leheletnyi életet. Tik-tak. Nyikolaj Erdman Gogol szatirikus hagyományait követve olyan embereket, méltóságokat, egyházi szereplőket, boltosokat gyűjt itt egy csokorba, akik kitartóan keresik az életük értelmét, miközben korábbi viszonyítási pontjaik mind megsemmisültek. A lefojtott társadalmi közegben egyetlen apró füllentés is csalások láncolatát leplezheti le, s ez végül robbanáshoz vezet. Nyikolaj Erdman szövege ma is erőteljesen hat: minden elnyomó politikai rezsim vitriolos kritikája, önmarcangoló töprengés a lét értelméről. A káoszban vergődő szánalmas kisember története korunkról, vágyainkról, lemondásainkról is szól.
Hogyan állhatunk ellen az elnyomásnak úgy, hogy ne váljunk hőssé? Jean Bellorini és színészekből, énekesekből, zenészekből álló társulata pergő, hangulatos kabarét, szaftos és hátborzongató politikai bohózatot tár elénk. A darab őrületes humorát még hatásosabbá teszi a kórus, a zenészek játéka, Macha Makeïeff jelmezei, valamint az André Markowicz szövegének féktelen ritmusára lüktető zene. S végül, amikor a díszletek eltűnnek, az álarcok lehullnak, marad a színház életszeretete, lenyűgöző szerelmi vallomása.
Jean Bellorini díjnyertes színházi rendező határozottan vonzódik a színház és az irodalom nagy klasszikusaihoz. Munkásságát a színház és a zene szoros kapcsolata, valamint a társulatát is átlelkesítő szellemi emelkedettség jellemzi: olyan színházat szeretne, amely egyszerre népszerű és költői.
Az École Claude Mathieu színészképző elvégzését követően megalapította a Compagnie Air de Lune társulatot, amelynek előadásában megrendezte Jerry Bock és Joseph Stein Hegedűs a háztetőn, Anton Csehov Sirály és Federico García Lorca Yerma című művét, valamint a Valère Novarina Képzeletbeli operettje alapján készült Operett című előadást. 2010-ben a Théâtre du Soleil színházban Victor Hugo Nyomorultakja alapján létrehozta a Vihar egy koponyában című kétrészes előadást. 2012-ben François Rabelais alapján megrendezte a Megfagyott szavakat (Molière-díj a legjobb rendezésért), majd 2013-ban Molnár Ferenc Liliom, egy csirkefogó élete és halála című művét. 2013-ban színre vitte Bertolt Brecht A szecsuáni jóember című drámáját (Molière-díj a közszféra legjobb előadásáért).
2014-ben a Saint Denis-i Théâtre Gérard Philipe, Centre dramatique national (CDN) igazgatójává nevezték ki, ott állította színre Proust nyomán az Egy pillanatot, valamint Puskin verses regénye alapján az Anyegint. Színházi munkásságát rendezéssel folytatva 2015-ben bemutatta az Ödön von Horváth műve nyomán készült Korunk gyermeke című előadást. Az előadás száznál több alkalommal vendégszerepelt részint színházakban, részint nem szakmai helyszíneken (középiskolákban, idősek otthonában stb.). 2016-ban az Avignoni Fesztiválon mutatta be a Fjodor Dosztojevszkij regénye alapján készült Karamazov testvéreket. A TGP-évadok során készítette el a Liliom, A vihar egy koponyában és a Megfagyott szavak felújítását, ezáltal élővé tette a repertoárt, és új közönséget vonzott a színházba. Jean Bellorini 2020 óta a TNP igazgatója, ugyanebben az évben Valère Novarina Árnyjáték című darabjával nyitotta meg az "Avignoni Művészeti Hetet".
Társulatával és a körülötte csoportosuló művésztársaival mély lokális gyökerekkel rendelkező, élményátadásra és ismeretterjesztésre összpontosító költői-alkotói színházat szeretne létrehozni. A Troupe éphémere alapítója, mely társulat tagjai Saint-Denis-i és Villeurbanne-i fiatalok. Projektjével elkötelezetten törekszik a tizenéves közönség bevonására, a próbák egész évben folynak, a felkészítő munka a színház nagyszínpadán tartott előadásban csúcsosodik ki. Egyik előadásukat Ariane Mnouchkine meghívta a Théâtre du Soleil-be.
Jean Bellorini rendezett már előadást a Berliner Ensemble (Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos), a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház, legutóbb pedig a Teatro di Napoli számára is (Molière: Tartuffe). Rendezett operát a Lille-i Operában, valamint az Aix-en-Provence-i és a Saint-Denis-i Fesztiválon. Színházával szokatlan helyszíneken is fellép. 2016-ban például társulatának színészeivel Peter Handke szövegei alapján egy „hangutazást” komponált a Cité de l'architecture et du patrimoine által rendezett Táborélet című kiállítás számára. 2018-ban a Troupe éphémère néhány tagjával részt vett a párizsi Grand Palais Káprázatos Velence című tárlatán, amelynek kurátora Macha Makeïeff volt.
