Ehhez az előadáshoz egy névtelen férfiakból álló, nagylétszámú csoportra van szükség. Ezek a férfiak – akiket az „utcáról” hívnak be az alkotók – tudtukon kívül, megkérdezésük nélkül az előadás főszereplői lesznek. Színpadra lépésük előtt mindegyiküknek alá kell írnia egy viselkedési szabályokat tartalmazó listát, és meg kell ígérnie, hogy szigorúan betartja mindegyiket.
E szabályok "színészi" kötelességeiket írják körül. A "színészeket" még a lista aláírását követően sem tájékoztatják az előadásról. Néhány perccel a produkció kezdete előtt minden "színész" kap egy rendőr egyenruhát és egy fejhallgatót.
Amikor felmegy a függöny, a "színészeknek" aprólékosan végre kell hajtaniuk a fülhallgatón keresztül érkező utasításokat. Az instrukciókat valós időben és egyénenként kapják, s a feladatok teljesítésére meghatározott idő áll a rendelkezésükre. A parancsok forrása kívül esik a színpadi téren, így a nézők számára nem lesz látható.
Romeo Castellucci rendező, díszlet-, fény- és jelmeztervező világszerte ismert az összművészeti alapokon álló színház megteremtőjeként, a műalkotás integrált felfogásának híveként. Színháza olyan dramaturgiát érvényesít, mely elutasítja az irodalmi szöveg elsőbbségét, s előadásait egy rendkívül gazdag képekből álló, komplex formává alakítja, támaszkodva az olyan, mindenki számára érthető művészeti ágak nyelvének kifejező erejére, mint a zene, a szobrászat, a festészet vagy az építészet.
Castellucci rendezéseit a mai napig rendszeresen hívják meg és mutatják be a legrangosabb nemzetközi színházak, fesztiválok és operaházak, előadásait több mint hatvan országban, valamennyi kontinensen játszották és játsszák. Castellucci a Velencei Biennálé színházi szekciójának igazgatója volt, s az Avignoni Fesztivál társalkotójaként is tevékenykedett, jelenleg pedig a Milánói Triennálé főmeghívottja (2021–2024) és a berlini Schaubhüne vendégrendezője.
2022 nyarán további operaprodukciókkal bővült repertoárja, az Aix en Provence-i Fesztiválon Gustav Mahler Feltámadás című művének rendezője volt (karmester Philippe Beziat), a Salzburgi Ünnepi Játékokon pedig Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operájának és Carl Orff De temporum fine comoedia (Comédia az idők végezetéről) című misztériumjátékának színrevitelével foglalkozott, melyeket Teodor Currentzis karmesterrel közösen, a rendezőt jellemző, sajátos színházi nyelvén fogalmaztak meg.
