A Fatornyok szimbolikus cím: a szülőföld, ellenállhatatlan vonzásának és kitörölhetetlen emlékének a jelképe. A történet a második világháború előtti nyáron kezdődik, amikor Erdély egy részét épp visszacsatolták Magyarországhoz. A sors így két hazát ad, az egyik az asszonyé, a másik a német származású férjé. Zilahy nem ítélkezik, csak hagyja, hőseit, hogy befussák a sors által rájuk szabott utat. Szeretetteljes, egymást ugrató, derűs, miliőből, két ország (egész Európa) viaskodásának színtévé válik egy család élete…
Zilahy Lajos 1943-ban, Budapesten bemutatott színművét botrányok kísérték az akkori vezetők részéről, végül be is tiltották. A német származású Kriegs Rudolf vegyészmérnök, harmóniájában, jólétben él. Németországból érkezik a felkérés, hogy térjen haza és német földön kamatoztassa tudását. Harc kezdődik a házastársak között, az asszony nem akar elmenni, a férfit viszont a rég elhagyott gyökerek csábítják.
Mindez nem lenne tragikus, ha a világháború borzalmai nem árnyékolnák be a családi konfliktust. Itt nem két ember, hanem két ország viaskodik egymással, mondja a feleség, mert mindketten tudják, hogy ez a családjuk szétszakítását jelenti.
Csiszár Imre (Budapest, 1950. november 7.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színházi rendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész. Szülei: Csiszár János és Baranyay Margit.
Már gyerekkorában érdekelte minden, ami színház, és egy ajándékba kapott Shakespeare-összes el is döntötte a sorsát. 1976-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán végzett Major Tamás osztályában, ahol még Várkonyi Zoltán és Nádasdy Kálmán tanították. Kecskeméten majd 1977-1978-ban a szolnoki színházban rendezett. 1979 és 1988 között a miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője volt. Egy évig szabadúszóként rendezett, 1989 és 1991 között a Nemzeti Színház igazgató-helyettese, majd igazgató-főrendezője volt. 1991 és 1995 között a Budapesti Kamaraszínház rendezője, mellette 1994-1995-ben a Gyulai Várszínház vezetője is volt. 1995-1996-ban a Művész, illetve a Thália Színházat, 1996-tól a Thália Társaságot igazgatta. 1999-ben újra a Nemzeti Színház rendezője lett, 2000-től a Pesti Magyar Színházban is rendez. Sokoldalú művész, színészként több filmben és tv-filmben szerepelt, díszleteket és jelmezeket is tervezett.
A társulatépítés és igényes műsorpolitika mellett rendezőként szerepértelmezéseiben fontos helyet kap a mély lelki folyamatok megjelenítése, az élőszó hitele.
Shakespeare-től a kortárs drámairodalomig közel kétszáz darabot állított színpadra. Az ország szinte minden színházában - vidékén és a fővárosban - rendezett már. A Nemzeti Színházban jelenleg is látható Robert Bolt: Egy ember az örökkévalóságnak és Arthur Miller: Az ügynök halála című darab az ő rendezésében.
1982-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett. 2003-ban Főnix-díjban, valamint kiemelkedő színházrendezői tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 2009-ben kiváló művész címet kapott, 2017-ben a Vidéki Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb előadás díját a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Az ötödik pecsét című produkciójával.
