"Régen minden az utcán történt, ott lógtunk vagy húsz éven át, kiskölyökként, meg csavargóként. 1955 körül a Moszkva téren, majd - miután onnan elzavarták – a Déli pályaudvarnál, a Vérmezőn játszott egy vénember, Rexnek hívatta magát. (Akkor még nem, tudtuk, hogy ez a „Királyt” jelenti.) Büszkén énekelt és nem kalap, hanem egy I. világháborús katonasapka hevert a lába előtt. Fájdalom és szomorúság volt a szemében akkor is, amikor mosolygott. Nekem legjobban a „Snejder Fáni” tetszett, mert az utolsó strófánál mindig rám kacsintott.
"Schneider Fáni csak azt mondta:
Nem kell néki piros szoknya,
Inkább kell néki gigerli,
Az őt jobban ingerli!"
Nem tudtam, mit jelent a „gigerli”, és az ingerlésről akkor még fogalmam sem
volt, de úgy gondoltam, valami nagyon izgalmas valaki lehet. Azon a nyáron
sokszor láttam az öreg Rexet, aki egy idő után megszokta, hogy gyakran lát és
volt, hogy odaszólt nekem: „Holnap a Batthyány téren leszek.” Őszre onnan is
eltűnt és hiába kerestem, seholsem leltem nyomát.
10 éves voltam és igazából ez volt az első koncertélményem.
Erre fogok emlékezni, ha most a Színházi Olimpia szereplőjeként kiállok Önök
elé.”
Tisztelettel: Hobo
A színpadi változatot rendezte: Vidnyánszky Attila
