A háború alatt ez a stilizált színházi forma egyre népszerűbbé vált Srí Lanka északi és keleti régióiban. Akkoriban a darabok többsége politikai töltetű volt, egy ilyen, a háborúra vonatkozó nézeteket kifejező előadást nem támogattak, és ez a stilizált forma egyedülálló irányzatnak számított, az idősebb művészek nagymértékben hozzájárultak ennek a formának a megteremtéséhez.
Az országra a háborús idők után erősen hatottak azok következményei: a gazdasági válság, a veszteségek és traumák, a hatalmi harcok és összeesküvések. Emiatt felütötte a fejét a vesztegetés és a korrupció. A kialakult helyzet társadalmi különbségektől függetlenül szolidaritást ébresztett az emberek között. Ez az előadás is a fent említett valóságot tükrözi. A jelenlegi oktatási rendszer semmilyen módon nem járult hozzá a mostani nehézségek kezeléséhez. Az adósságteher viselése a hétköznapi embertömegekre marad. Végül még az ágyékkötőjük is odavész.
Dr. Kathiresu Rathitharan jól ismert szövegíró és rendező, valamint a Jaffnai Egyetem Képzőművészeti Tanszékén a Dráma és Színház szak adjunktusa. Doktori tanulmányait az indiai Hyderabad Central University Színházművészet szakán végezte.
Dr. Rathitharan 1985-ben írta és rendezte első darabját, a VelikkulYaanai-t. Azóta több mint 30 darabot rendezett az általa írt szövegkönyvek alapján, és mintegy 15 lefordított és eredeti szövegkönyv alapján készült darabot rendezett más művészektől. 25 színpadi drámában is játszott.
A dráma és a színházművészet területét tekintve, munkássága a sri lankai Tamil Színház hagyományain alapulói gyermekdarabokra, társadalmi színdarabokra, utcai drámákra, vígjátékokra, klasszikus színdarabokra, pantomimre, költői drámákra, kísérleti színdarabokra, valamint fórumszínházra terjed ki.
