Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című alkotása a világirodalom remeke, mese Woland sötét világáról és az olyan alapvető, de folyamatosan ütköző fogalmakról, mint a jó és a rossz, az irgalom és az önzés. Egy fantasztikus lecke a „jó emberekről”, bűneikről és sátáni trükkjeikről – nem csak az 1930-as évek Moszkvájában.
A Mester és Margarita cselekményének és témájának sokfélesége és sokdimenzióssága számos értelmezési utat nyit meg. Van, aki számára ez a könyv a szerelemről, másnak a hatalomról és a manipulációról szól, s megint mások azt állítják, hogy ebben a történetben a hit és az irgalmasság a főszereplő.
A rzeszów-i Wanda Siemaszkowa Színház előadása Cezary Iber rendezésében grandiózus színházi produkció, ugyanakkor hű a regény hangvételéhez, és egyedülálló élményt nyújt mind az író munkássága iránt érdeklődőknek, mind azoknak, akik most fedezik fel a történetet a színházon keresztül.
Cezary Iber, a rendező, így beszél a darabról: „A Sátán – Woland – ismét kilép Bulgakov regényének lapjairól a színház színpadára. Kíséretével ismét leszáll az ötödik dimenzióból a Földre, hogy ellenőrizze: megváltozott-e az ember, és legfőképpen, hogy megkísértse és elcsábítsa őt. De miért a megkísértés? Megkísért, hogy megmutassa az emberiségnek a világról alkotott alternatív látásmódját, megkérdőjelezve Isten látomását. Megkísért, mert abban reménykedik, hogy talán ezúttal ő nyeri meg a véget nem érő játékot Istennel, aminek a tétje az emberi lélek, és ezzel bebizonyítja neki, hogy a Paradicsom előtti lázadásnak volt értelme, és hogy nem érdemes ezeket a „kis férgeket” – az embereket – szolgálni. Nem volt szerencséje sem Jóbbal, sem Jézussal a pusztában, ezúttal a Mesterrel és Margaritával talán sikerül. Az amúgy is romlottakat félrevezetni aligha eredmény. Ezért most a tiszta szerelmet választja célpontjául. Próbára teszi mindkettőjüket, hogy megtörje őket és megmutassa nekik, hogy nem az evangéliumi út a helyes út. (…) A Mester és Margaritában a világ a helyzetek és az emberek keserédes abszurditásában forog. Az igazság karneváli felfogásban. Őrült és inkompetens rendszer, félelem amiatt, ki kiről mit tud, üresség és lehúzó mélység. Ráadásul a természetfeletti „Woland banda”, mint egy rockegyüttes, az ilyen együttesekre jellemző ujjongással és tartózkodással gördül be a varieté színpadára, hogy megmutassa „a színház varázsát”. Hogy a közönség szemébe nézzen, és lássa, melyik oldalon áll, és hogy feltegye az egyszerű és őszinte kérdést: hiszel?”
Cezary Iber a wrocławi Állami Előadóművészeti Akadémia színész szakán végzett. Miután több színészeknek járó díjat elnyert, és befejezte a mesterképzést, úgy érezte, a színészet tévút volt az életében, és úgy döntött, hogy a Łódźi Filmiskolában rendezőnek tanul. Több nemzetközi filmes workshopon vett részt: az EAVE Film Marketing Workshopon Luxemburgban, a Passionto Market workshopon Londonban, Łódźban és Párizsban. Diákkorában készített néhány rövidfilmet, köztük a Dokładnie tam [Pontosan ott] című filmje elnyerte az ING Nationale Nederlanden legjobb forgatókönyvért járó díját. Emellett rendezett egy független dokumentumfilmet Dialog [Párbeszéd] címmel, amelyet Izlandon forgattak, valamint néhány tévés dokumentumfilmet. Kiderült számára, hogy azért tanult filmrendezőnek, hogy színházi rendezővé váljon.
A wrocławi Lengyel Színházban debütált rendezőként, ahol Per Olov Enquist szövegei alapján megrendezte a Blanche és Marie című darabot (2011-ben), de valójában minden új darabot úgy kezel, mintha az első rendezése volna. Korábbi színházi munkái közé tartozik a Rosencrantz és Guildenstern halott Toruńban (2014), a Garnitur prezydenta [Az elnök öltönye] a wrocławi Współczesny Színházban (2016), a Megperzselve a Rzeszów-i Wanda Siemaszkowa Színházban (2016), valamint a Nabucco a wrocławi Operában. A wrocławi Előadóművészeti Akadémia oktatója, koreográfusként is dolgozik, forgatókönyveket ír és főként dokumentumfilmeket rendez, illetve továbbra is úgy hiszi, hogy játékfilmek rendezőjeként fog debütálni. Örök pályakezdő.
