Ő egy lány, ő meg egy bábu.
A föld alatt fekszik – jelmezének ráncai és az arcpúder rétegek eltemetik. Szüntelenül a színpadon dobogást gyakorolja, míg a körök időhasadékot nyitnak a lába alatt: átesik az emberek világán, egészen eddig. Egy nőtől tanulja meg, hogyan kell járni, hogyan kell mosolyogni. Aztán egy szép napon ráébredtem, hogy a számból kijövő hangoknak, ezeknek a szavaknak – saját életük van.
Nanguan Xi (Nanguan Opera)
A költészet, az ének, a tánc, a hangszeres zene és a történetmesélés kombinációjával a kínai opera rendkívül reprezentatív és széles perspektívát nyújthat számunkra a kínai előadóművészet fejlődéséről, különösen az előadók testhasználatata mutathat utat a kínai tánc forrásai felé. Az általunk “Chizi Xi”-nek nevezett opera a kínai opera legkorábbi formája, amely Tajvanon jelent meg, és minden réteg körében népszerűségnek örvendett. A dél-kínai Quanzhou ősi városából származik, éneklési módja és zenei kísérete a mai napig “Nanguan Opera” néven terjedt el Tajvanon.
A Nanguan Opera színpadi mozgása rendkívül kifinomult. Szigorú szabályok vonatkoznak a kézmozdulatokra: amikor mindkét kéz felemelkedik, nem lehet magasabb a szemöldöknél; amikor a kezeket szétválasztják, nem lehet alacsonyabb a köldöknél; amikor mindkét kéz összeszorul, nem lehet magasabb az állnál. Sok alapvető testmozdulat hasonlít a zsinórbábszínházi mozdulatokra, és gyakran a fiatal férfi és a fiatal női szerepeket játsszák. Így a Nanguan Opera lágy és finom mozdulatokat mutat be, amelyek szórványosan váltakoznak merev, zsinórbábszerű mozdulatokkal.
