Parvathy Baul Rádhá elragadtatása (Radha Bhav) című koncertjét mesterének, Sri Szanátan Dász Báulnak “Kálija” című előadása ihlette. Parvathy tőle tanulta meg a történetet, és néhány további elemmel egészítette ki. Ebben az előadásban vizuális művészeti háttere összeolvad a zenével, tánccal és énekléssel: a koncert során látható fest- ményeket Parvathy Baul készítette akrillal festve vászonra.
A Patua tekercs festmények egy bengáli népi történetmesélési hagyomány, amely ma is él. Parvathy elismeréssel és tisztelettel tanulmányozta ezt a hagyományt, és e szavakkal vall róla:
“A Rádháról és Krisnáról szóló egyszerű szerelmi eposzokat a mai napig éneklik alkonyattól hajnalig. E történetek túllépnek az elme és az öntudat min- den határán, és a nézőket a bhakti (feltétel nélküli szeretet) tiszta belső élményébe emelik.”
Éneklés közben Parvathy különböző képekre mutat a vásznakon, a történet egyik részéből a másikba lépve, azt zenével, hanggal, tánccal és kézmozdulatokkal ábrázolja, és a történet minden egyes részének sajátos érzelmi állapotát (bháva) megidézi.
A bául hagyomány Guru-Sisja parampará (mester-tanítvány láncolat) útján, beavatáson keresztül hagyományozódik át. A bául eredetét nehéz felfejteni, mert nincs írott története, a bául mesterek tudásukat dalokban adják át. a dalok képezik mindenki meditációjának tárgyát. A bául hagyomány az idők során számos átalakuláson ment át, kereszteződése a tantrikus, advaita védánta iskoláknak, fakír, szúfi, buddhista utaknak és a vaisnava bhaktinak.
