Rómeó és Júlia a fiatalos hevületű szenvedély és a minden baljós körülmény ellenére örökké tartó szerelem iránti vágy tökéletes megtestesítői.
Bár gyakran úgy vélik, hogy történetük a szerelem erejéről szól, valójában csak alig néhány jelenet központi szereplője a szerelem. A színdarab fő témája sokkal inkább az erőszak, a káosz és a halál; különösen abban a kontextusban, ahogyan az élet törékeny szépsége és a fiatalok szükségtelen halála egymás mellé rendelődik.
A történet megtanítja, hogy el kell engedni a múltbéli sebeket és nem szabad hagyni, hogy az érzelmeink irányítsák az életünket. A két család ősi vitája a saját gyermekeik jövőjét tette tönkre. Két szembenálló világ, a régi és az új erkölcsök, a tekintélyelvűség és a szabadságvágy, a szülői akarat és a romantikus individualizmus konfliktusát mutatja meg a tragédia.
Jiří Bubeníček – akárcsak ikertestvére, Otto – a Prágai Tánc Konzervatóriumban végzett. Az 1992-es Lausanne-i Balettverseny egyik fődíjasaként lehetőséget kapott, hogy John Neumeier társulatához, a Hamburgi Baletthez szerződjön. 1997-től már a társulat első szólistájaként, eltáncolta az összes férfi főszerepet. Egészen különleges megtiszteltetésben volt része, amikor megkapta Vaslav Nijinsky szerepét a Nijinsky című balettben, amit a legendás mester kifejezetten neki koreografált. Kiváló alakításainak köszönhetően, mint amilyen például Neumeier Kaméliás hölgyében Arman szerepe volt, felkérést kapott, hogy Aurelie Dupont és Agnes Letestu partnereként táncoljon a Párizsi Operában. 2006-ban csatlakozott a Semperoper Drezdai Balett társulatához első szólistaként.
Cirkuszi akrobata családból származik, így sosem marad egy helyen hosszú ideig… New York, Zürich, München, Bécs, Stockholm és Peking – a városok, melyek balettegyütteseivel együttműködött az évek során.
Jiří Bubeníček 1999 óta koreografál. Legsikeresebb munkái: Unerreichbare Orte - Hamburgi Balett (2005), Le Souffle de l’Esprit - Zürichi és később Bécsi Balett (2007), Toccata - New York City Ballet (2009). Legutóbbi, nagy elismerést kiváltó munkáit a Ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének (Doctor Zhivago 2016), az Új-zélandi Királyi Balettnek (Piano – the Ballet, 2018), a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház Balettegyüttesének (Metropolis, 2018), a Svéd Királyi Balettnek (The Trial, 2019), a Római Teatro dell’Opera (Carmen, 2019), a Toszkánai Nuovo Balletto (Cinderella, 2019) és a Milánói Scala Balettegyüttesének (Canon in D-major, 2021) készítette.
Táncművészi és koreográfusi teljesítményét is számos díjjal ismerték el:
