Az iskola első napján Pierre Anthon osztályfőnökét félbeszakítva feláll és közli, hogy semminek nincs értelme, ezért semmit nem érdemes csinálni, majd nemes egyszerűséggel végleg kisétál az iskolából. Ezzel a szinte banálisnak mondható gesztussal pedig az események olyan láncolatát indítja el, mely hamarosan valódi rémálommá változtatja egy egész kisváros életét.
Nem mondható ki, hogy semminek nincs értelme, hiszen ezzel egy ítélettel szentesített értéket állítok; s azt sem mondhatjuk ki, hogy mindennek van értelme, mivel a minden szónak számunkra nincs jelentése. Az irracionális határt szab a racionálisnak, mely a maga részéről megszabja mértékét. Valaminek végül is akkor van értelme, ha az értelmetlenség szintjén hódítjuk meg. – Albert Camus, A lázadó ember.
